Isten mindenütt jelen van
A karmesternek: Dávid zsoltára.
URam, te megvizsgálsz és ismersz engem. Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat. Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra. Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam. Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod. Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Hova menjek lelked elől? Orcád elől hova fussak? Ha a mennybe szállnék, ott vagy, ha a holtak hazájában feküdnék le, te ott is jelen vagy. Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó végén laknék, kezed ott is elérne, jobbod megragadna engem. Ha azt gondolnám, hogy elnyel a sötétség, és éjszakává lesz körülöttem a világosság: a sötétség nem lenne elég sötét neked, az éjszaka világos lenne, mint a nappal, a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmetes vagy és csodálatos Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid Mily drágák nekem szándékaid, Istenem, mily hatalmas azoknak száma! Számolgatom, de több a homokszemeknél, és a végén is csak nálad vagyok.

Zsolt 139,1-18.

BELÜLRŐL

Félelmetes vagy és csodálatos; csodálatosak alkotásaid. (Zsolt 139,14)

A 139. zsoltár mindig is a kedvenc bibliai fejezetem volt. Gyermekként azt tanította számomra, hogy különleges vagyok. Úgy éreztem, az életemnek egyedi célja van, hogy van valami, amit csak én tudok megcsinálni. Ahogy felnőttem, nem gondolkoztam erről, más dolgok kerültek előtérbe.
Egy nap az élelmiszerboltban tele bevásárlókocsival a pénztár felé vettem az irányt. Egy másik hölgy egy hasonlóan teli kocsival éppen előttem ért oda. Bosszús voltam. Nem látja, hogy igyekszem?
Megszólalt egy hang bennem: Ő is Isten csodálatos alkotása. Azonnal magamba szálltam, és rájöttem, hogy ez így van. Aztán ezt hallottam: "Imádkozz érte!" Tessék? Még mindig azzal küszködtem, hogy bosszúságomtól megszabaduljak, de elmondtam egy egyszerű imát.
Fogalmam sincs, hogyan telt a hölgy napjának további része, de magamon észrevettem a változást.
Miután imádkoztam, elszállt a haragom. Őszinte szeretetet éreztem iránta. Ezután rájöttem, Isten azt akarja, hogy magamért is imádkozzak.
Az imádság belülről formál át minket.
Milyen csodálatos világ lenne, ha mindannyian egymásért imádkoznánk, és engednénk, hogy imáink átformálják gondolatainkat és tetteinket!

Imádság: Atyánk, segíts emlékeznünk, hogy mindannyian a te hasonlatosságodra teremtettünk! Emlékeztess, hogy másokkal úgy bánjunk, mint szeretett gyermekeiddel! Ámen.

Jót tesz a lelkemnek, amikor másokért imádkozom.
Melody Baggech (Oklahoma, USA)