Isten a világot szépnek teremtette,
s azt, bűntelen ember otthonává tette.
Ám jött a nagy próba: az ember elbukott,
így kies otthona, börtönné változott.
A börtönhöz, őr is, hamar jelentkezett,
Sátán féltve őrzi, kit félre vezetett.
De jött a Hatalmas, emberré vált Isten,
bár szolgasorsban élt, de Király volt itten!
Ő Golgotán győzött, Sátán s halál fölött,
és mint győztes Hadúr, vonul népe között.
Sátán csak teremtmény, véges a hatalma,
lebukott és vár rá, sötét birodalma.
Emlékezzünk: Jézus, győzött a halálon,
azóta a halál, csak egy rövid álom.
Halálban itt hagyjuk a testünk, a párnánk,
időhatáron túl, időtlenség, vár ránk.
És mivel világunk: bűntől szennyes, sáros,
eltörli azt Isten, a Szent, Igazságos!
Nappal és éjszaka, amely együtt jár itt,
időhatáron túl, végleg kettéválik.
Isten még időben, figyelmeztet minket,
válasszuk meg bölcsen, örök lakhelyünket!
Addig választhatunk, míg e testben élünk,
mert halálunk után, már késő lesz nékünk.
Jobb, Jézussal élni, örökfény honában,
mint nélküle sírni, örök éjszakában.
Itt félelmes az éj, örök fényre vágyunk,
odavár bennünket Jézus, Nagy Királyunk!
Uram! Engedd, hogy társaid legyünk az alkotásban.
Megértsük és megszépítsük a Te kezed munkáját,
Hogy ez a mi földünk biztos otthona lehessen
Gazdagságnak, Szépségnek, Boldogságnak
és Békességnek.
Kommentáld!