Földi hazám e hon, nem leltem szebb hazát,
abban jártam - keltem, kilencven éven át.
Abba: Isten keze helyezett el engem,
drága ajándéka testem és a lelkem.
Örömöt, bánatot rejt a kilencven év,
néhányszor a halál révén is, álltam én!
Isten megszánt engem, kegyelme kihozott,
csak így tölthettem el sok évet, hónapot.
Most látom igazán, több évtized végén,
Isten félelmében járni, nincs szebb élmény.
Könnyekre fakasztott többször, a fájdalom,
de Isten örömre váltotta, bánatom.
Megedzette lelkem, az életharc - tusa,
így lett egyenletes, életem ritmusa.
Isten kezében van hallhatatlan lelkem,
már huszonévesen, magához vont engem.
Bár sokszor okoztam bánatot, szívének,
nem vetett el engem, így még ma is élek!
Sátán rabságából, kihozott engemet,
hogy mennybe vihesse, megváltott lelkemet!
Hosszú életemért dicsőítem Atyám,
Fia váltságáért, egy szebb hon vár reám.
Abból ízelítőt, már itt adott nekem,
énekkel, imával, Nevét dicsérhetem!
Imádkozva várom, Atyám hívó szavát,
lelkem felvihesse hozzá, a légen át!
Közelében élnem, dicső arcát látnom,
ennél szebb kívánság nincsen, a világon!
Kommentáld!