A LÁTHATATLAN MUNKA
Azon az éjszakán így szólt Jézus az éjben:
Imádkozzatok vélem…
A lelketek legyen most az enyém egészen.
Hatalmas munka vár, a megváltás munkája,
a Lélek győzelme a nagy Halál felett,
szükségem van reá, kell segítségetek,
imádságtok, a könyörgésetek,
Munkátok, magatok…
… S magára hagyatott …
Meg se érti talán a szív, ez a mai,
hogy’ történhetett így a végtelen éjben,
a Nagy Halál előtt Jézus kérő szavára,
tanítványainak kedves meghitt körében?
Miért nem vigyáztak ők ott, azon az órán?
Imádságuk se szállt, aludtak csendben mélyen,
a súlyos titkokat bontó idő mélyében.
Jézusra, az Egyre hagyták az összes munkát,
s az ima idejét csendesen átaludták.
Mihozzánk is beszél, szól Jézusunk az éjben:
Imádkozzatok vélem.
Ott vagyok az Igében.
Az igeszólóban élek.
A lelketek legyen az Igéé egészen.
Ne legyen köztetek érzéktelen, hideg,
megnehezül szemű, elalvó, vagy halott,
követeim közül imádsággal nem védett,
Gecsemánéban küzdő
s magárahagyatott.
Mihozzánk beszélő Jézusunk, hogyha látnád,
hogy kialudt fénylő, ragyogó mécsesünk.
Hogy hivalkodásból, hogy az emberek lássák,
látható munkákat Érted hűen teszünk,
de hogyha arra kérsz, hogy imádkozzunk Véled,
hogy győzelemre vidd győzedelmes Igédet,
mi kérő hangodat, mint alvó szívvel feledjük.
Gyújtsad fel mécsesünk elaludt, üres lángját,
hogy világítson sok, titkon mondott imádság,
ne hagyjuk lelkedet küzdeni egymagában.
S a láthatatlan Isten láthatatlan munkánkat
láthatóvá teszi
a megtért lelkeknek
boldog csodálatában…
Kárász Izabella
Kommentáld!