AMIKOR ISTEN AZT MONDJA : NEM
Megkértem Istent, hogy vegye el a
büszkeségemet, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a büszkeséget nem ő
veszi el, hanem nekem kell feladnom azt.
Kértem Istentől, hogy fogyatékos
gyermekem legyen egészséges, de ő
azt mondta: nem. Azt mondta, hogy a
lelke egészséges, a teste csak átmenet.
Kértem Istent, hogy adjon nekem
türelmet, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a türelem a
megpróbáltatás mellékterméke, amit
nem kapni, megszerezni kell.
Kértem Istent, hogy adjon nekem
boldogságot, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, csak áldását adhatja
– a boldogság rajtam múlik.
Kértem Istent, hogy kíméljen meg a
fájdalomtól, de ő azt mondta: nem. A
szenvedés eltávolít a világ dolgaitól,
és közelebb visz hozzá.
Kértem Istent, hogy adjon lelki
fejlődést, de ő azt mondta: nem.
Azt mondta, hogy a fejlődés az én
dolgom, de hajlandó megmetszeni,
hogy gyümölcsöt hozzak.
Kértem Istent, hogy segítsen másokat
szeretni, úgy ahogyan ő szeret engem.
Erre azt felelte: – Látom, már kezded
érteni.
Kértem erőt... És Isten adott
nehézségeket, amelyek erőssé tesznek.
Kértem bölcsességet... És Isten adott
problémákat, hogy megoldjam azokat.
Kértem bátorságot... És Isten adott
veszélyeket, hogy legyőzzem azokat.
Kértem, adjon szeretetet... És Isten
adott gondterhelt embereket, hogy
segítsek rajtuk.
Kértem kegyelmet... És Isten adott
lehetőségeket.
Semmit sem kaptam, amit akartam.
Megkaptam mindent, amire
szükségem volt.
És imáim meghallgatásra leltek.
Kommentáld!