Aranyosi Ervin: Felelősek vagyunk világunkért
Isten ajándéka az, hogy megszülettél,
felemelt magához, hiszen ember lettél!
Megteremtett mindent, mi kell a világhoz,
csak utat kell találj földi boldogsághoz.
A legtöbbet adta, mit egy szülő adhat,
bőtermő Földgolyó forog most alattad.
Rád bízta a dolgot, hogy gazdálkodj vele,
rengeteg élővel rakta neked tele.
Őket terád bízta, mint gondos gazdára,
napi betevődnek csupán ez az ára!
Ha a feladatot nem tudod ellátni,
világunk miattunk fog kihalttá válni!
Isten ajándékát viszonoznod kéne!
Bárcsak ez a világ még sokáig élne!
Nagy a felelősség, léted múlik rajta,
ha rosszul kezeled, könnyen kerülsz bajba!
Persze, tudom, magad kis porszemnek érzed.
nem nagyon látod át egyben az egészet.
Úgy hiszed nem tehetsz semmit egymagadban,
éled hát a létet anyagba ragadtan.
Hanyagul gazdálkodsz, ahogy mástól látod,
szemét borítja el lassan a világot!
Hogy ez ne így legyen, azért nem is teszel,
vásárolsz, elhasználsz, aztán újat veszel.
Ami pedig nem kell, szennyezi a Földet,
növényeket pusztít, állatokat öl meg.
Tengerben szigetek őrzik szemét-nyomod,
s külön entitásként, ezt másokra fogod.
A gazdag világ meg munkát ad a népnek,
s ezt a gondolatot látod jónak szépnek?
Kacatot gyártani, eladni és venni,
egész világunkat szemétbe temetni?
Hiszed, hogy ember vagy, s a munka tesz azzá.
Ám ha átgondolnád, nem válna igazzá,
át kéne csak látnod, hogy folyton becsapnak,
hisz a reklámokkal új vágyakat adnak.
Szemetelsz, dolgozol, jólétért harácsolsz,
közben a világnak csúf bitófát ácsolsz,
saját magadat is oda felaggatod.
Tényleg ezért vagy itt, ez a feladatod?
Aranyosi Ervin © 2019-02-06.
Kommentáld!