Aranyosi Ervin: Hogyan születnek a nagymamák?
Tudod, a nagymamák kislányként születnek.
Egy kicsit babáznak, majd nagylányok lesznek…
Aztán a szerelem talál a szívükre,
s vágynak valamire, mi a lelkük tükre.
Egy pici babára, aki értelmet ad,
aki miatt szívük többé meg nem riad!
Akit jó nevelni, akiért jó élni,
akihez boldogság szívvel hozzáérni.
Akit tanítgathat mindenféle jóra,
szép viselkedésre, szépen csengő szóra.
Ekkor még anyukák, telve szeretettel,
hitekkel, amiktől gazdagabb az ember.
Minden kisbabával anyukák születnek,
és a szeretettől lesznek jobbak, szebbek!
Igyekeznek jól és ügyesen csinálni,
a világ legjobbik anyájává válni.
Nagymamává aztán vajon mikor válnak?
Mikor nevezhetjük őket nagymamának?
Mikor gyermeküknek, gyermeke születik,
amikor a szívük unokával telik.
Képzeld, az ő szívük akkorára megnő,
nem értjük, honnan vesz ilyen nagyot egy nő?
Pedig lesz ott helye bőven unokának,
mert, ha unoka van, kiszorul a bánat!
Helyét átveszi a boldogság, imádat,
büszkeség, a csöppség iránti csodálat.
Többet akar adni, mint anyaként adott,
sokszor ezért vállal még több feladatot.
A szíve meglágyul, inkább engedékeny,
sokszor végigszalad sok régi emléken,
amikor anyaként itt-ott még hibázott,
s amikor megbánta, szeme könnyben ázott.
Most már van türelme, többet képes adni,
nem is akar csupán anyuka maradni.
Ideje is több van, nagy már a tudása,
s kell, hogy unokáját minél többször lássa!
A szeretet hajtja a szíve motorját,
játszik, sétál, ha kell szívesen süt tortát,
minden szép tudását unokának adja,
bele van égetve szíve egy darabja!
Bizony, valahányszor kisbabák születnek,
a régi anyákból, új nagymamák lesznek!
Újabb esélyt kapnak, s tán élnek is vele,
apró, tiszta lénybe szerethetnek bele!
Aranyosi Ervin © 2019-01-08.
Kommentáld!