Csak mondom ... ( Szabó Tímeának )

Éppen meszelem a ház oldalát, mészbeli kékkel színezem, hogy riassza a döglegyeket és hátha valamit ér a vírusnak nevezett nyavalya ellen is, mert fertőtlenít. Leteszem a meszelőt s míg megszusszannék szólok két szót.
Tímea, drága gyermekem !
Tegezlek, mert nálunk felé a magázódás a tisztelet jele.
Hallom, hogy a hétpróbás nemzetárulók előretoltak ellenünk uszítani. Te csinálod, mert eszed annyi van, mint lelkiismereted : semmi. Közben Feriék lapulva kuncognak az ország házának padjai között, Ujhelyi Pista pedig fut még egy kört a bomlott agyú skandináv és hebehurgya beneluxosok között, hogy lejárassák a nehéz időket élő Magyarországot, magyarságot. Ott, az európéerek között kerül partnere a sületlenségnek. Te kézügyben vagy, neked nehezebb munkát adták : a székelyek gyalázásával roppantani az öntudaton. Utópia, drága leányom ! Van itt még a tizenhárom millióból legalább tízmillió nyitott szívvel élő ember. Csak Erdélyben egymilliónál is több. Az uszítás, amit nemzetárulásként elkövettek csak megerősít minket abban, hogy lám-lám mennyire érdemes volt száz évig küzdeni a szakadozó, megmaradásunkat biztosító hajszálgyökereket tépők ellen, mert napirenden kerülnek újra és újra gyökérszaggatók. A gyűlöletben forgó szemekkel elmondott kiátkozásod ott tiltakozó de ugyanakkor számunkra biztató tapsvihart eredményezett. Itt pedig háborús időkben megrokkant, de békeidőben vertikálisra táncolt derekakat egyenesít ki még jobban.
Küldök neked két képet. Az első Kányádban készült 2012-ben a háborús székely veteránok találkozóján. Harcedzett, háborút, fogságot, életet járt emberek. Felesküdtek a hazára, végigverekedték a háborút. Nem az ő hibájuk, hogy nem rekedtek az új határok mögé. Talán jót is tett nekik a sok évtizedes cifra nyomorúság mert megerősödtek hitben, tudatban, akaratban. A második képen a maiak jönnek ütemben a templomba éppen kortárs találkozót ünnepelni. Ha jobban megfigyeled ezekben a harisnyás együttlépésekben több van, mint a jelen. Benne van a továbbvitt dac, az elhívatás és a jövő.
Ezt kikezdeni próbálkoztál. Mondom én : sikertelenül.
Nos, drága leányom ! Ejsze folytatom a meszelést. Ha szót fogadsz Bölöni Lacinak s erre jársz Kibéd környékén, hadd lássad, hogy nemcsak a szívünk van rendben, hanem lássad „ mindazt mi mítosztalan már, de lelkiismeret még”. S azt is . hogy a kicsiházon a harmadik kanyarban milyen fáin kék árnyalatot adott a meszelésnek a mészbeli kék.