Sas Piroska:A kis életmentő
A titokzatos nagy őserdő sűrűje,
egy néger fiúnak volt a lakóhelye.
Ismerte az erdő minden zegét-zugát,
titkát, veszélyeit és sok-sok áldását.
Az erdő állatait is jól ismerte,
mindegyikőjüket barátként szerette,
a fáknak, bokroknak levele, gyökere
volt az ő orvossága és eledele.
Az erdőt egy napon tűzvész támadta meg,
minden élőlénynek menekülni kellett.
A néger fiúcska megfújta a sípját,
ez veszélyt jelentett, az állatok tudták.
Az erdőnek lakói mind menekültek,
rémülten mentették mind az életüket,
ahogyan csak bírt, a fiúcska is rohant,
de egy hangyabolynál hirtelen megtorpant.
A hangyabolyban szorgosan folyt a munka,
hozzájuk nem jutott el a sípjel hangja,
a fiú egy pillanat alatt megértette,
hiábavaló a figyelmeztetése.
Akkor a bagoly, az erdőnek tudósa,
mellette repülve fülébe huhogta:
- Menj, kicsi fiú, a varázsfüvet keresd,
a szorgos hangyákat azzal megmentheted.
A fiú hálásan visszaintegetett,
eszébe is jutott, hol talál ily füvet,
futott hát arra, és Isten segítette,
a varázsfűhöz őt gyorsan elvezette.
Rohant a hangyákhoz, rágcsálva a füvet,
mire hozzájuk ért, teste kicsinyke lett,
megmenteni őket bizony csak így tudta,
a fű varázsától hangyává változva.
E kicsiny történet legenda vagy mese,
de a tanulság biz nagy igazság benne:
Hatalmas Istenünk otthagyta a Mennyet,
porszem emberekért Ő is emberré lett.
Csak így érthettük meg végtelen kegyelmét,
lelkünk iránt való nagy-nagy szeretetét,
s hogy Urunk Jézusban Ő mentett meg minket,
drága vére által váltott meg bennünket.
Kommentáld!