Volt is, nem is
Két család régóta, lakott egymás mellett,
védték, segítették egymást, mikor kellett.
Ha kértek valamit, elmentek egymáshoz,
így illett az régen, békés szomszédsághoz.
Elfogyott a fűszer, mondta szomszéd néni,
sót, piros paprikát kéne, kölcsönkérni.
Így szólt leányának, figyelj kedves lányom,
kevés sót, paprikát kérj kölcsön, tányéron.
Már futott is a lány, a szomszédhoz rögtön,
hogy sót meg paprikát, kérjen tőlük kölcsön.
Szomszéd néni a sót, tányérjára tette,
piros paprikát is, hamar elővette.
Lányka a tányéron fordított merészen,
így a kölcsönkért só, földre hullt egészen.
Szomszéd néni ott állt, piros paprikával,
előtte a lányka, üres tányérjával.
Néni a paprikát, tányérra töltötte,
lányka meg a fűszert, szépen megköszönte.
Aztán futott haza, a füves kerten át,
nagy örömmel vitte haza, a paprikát.
Majd így szólt anyjához: meg tettem mit kértél,
itt a só, paprika, melyet kölcsön kértél.
Édesanyja így szólt: a paprikát látom,
ó de hol van a só? Drága kicsi lányom!
Édesanyám, a só, tányér túl felén van,
megmutatom azt is, nézzen ide, itt van.
Így a paprika is, lehullott a földre,
nincs só, sem paprika, mit kértek kölcsönbe.
Mama és leánya, búsan összenéztek,
fűszer volt is, nem is, melyet kölcsön kértek.
Ezt a történetet, valahol olvastam,
mosolyra derített, így hát tovább adtam.
Pecznyík Pál Celldömölk 2014. VI. 22.
Kommentáld!