Páskúlyné Kovács Erzsébet:TUDJA MÁR A VÉN DIÁK
,,Ballag már a vén diák" ,
mögötte annyi fény.
Sok jókedvű kacagás,
és annyi sok remény.
,,Ballag már a vén diák",
oly sok kudarc után
nehéz iskolájából
egy őszi délután.
Ez volt az igazi nagy
tanító iskola,
sűrű rendre bukott meg
a diákok sora.
Elszállt az ifjúság,
elszállt már a tavasz,
nehéz ,fagyos utakon
jégmezőkön halad.
Köpenyege őszi köd,
fehéren lengi be,
fakó haján dér csillan,
könny ül a szemében.
- De kár ,hogy az ember itt
nem ismétel osztályt:
gondolata visszatér
emlékek kínozzák.
Eszébe jut amikor
egy vizsgán megbukott,
adni kellett volna csak ,
egy szót ,de nem tudott.
A szívéből jóságot,
a hitéből hitet,
szeretetet sóvárgott,
úgy ,mint egy korty vizet,
aki előtte állott ott,
és várta ,hogy segít:
Ő továbbment könnyedén ,
mint kit nagy cél hevít.
-Tudja már a vén diák
mekkorát tévedett!
De sokszor megbukott így,
mert nem jól szeretett.
-Az élet a leckéjét
mindennap feladja,
kis dolgokra szólit fel,
s aki megtagadja,
nem méltó ,hogy nagyobbat
bízzon rá az Élet:
Nem lehetne üstökös
ha kicsit sem fénylett.
,,Ballag már a vén diák",
de vissza menne még!
Megoldaná szivesen
az elrontott leckét.
De sajnos az életben
csak egyszer van egy nap,
s nem ismételhet az ma,
ki megbukott tegnap.
Ámen
1962.július 21
Kommentáld!