NAGYHETEK
Mióta fiam, Steve, 2006-ban meghalt, kicsit más szemmel tekintek a húsvétra. A halála utáni első nagyhét bár nagyon nehéz volt, egy kis átgondolás után új értelmet nyert számomra. Amint erre a böjti időszakra gondoltam, egy ünnepnappal - virágvasárnappal kezdtem foglalkozni. A világ tetején vagyunk, győzedelmesek és tele örömmel.
Életünk gyakran a nagyheti mintát követi. Keresztül kell, hogy menjünk próbatételeken, az imádság és felkészülés napjain, az árulás és lábmosás csütörtökjein, a halál péntekjein és a szombatokon, amikor úgy tűnik, hogy Isten hallgat. Azt gondoljuk, hogy a vasárnapok soha nem érkeznek el, de mégis eljönnek. Hála Istennek! Van új élet - a feltámadás ereje, hogy tápláljon bennünket!
Tanulom, és fontosnak tartom ezt a folyamatot. Az életben lesz még ünneplés, lesz még idő a buzgó imádságra, lesznek még próbák, lesz még szenvedés, szívfájdalom, árulás, halál, de lesz még vasárnap is, amikor Krisztus halál feletti győzelme új életre vezet tovább minket.
Imádság: Drága Atyánk, köszönjük, hogy a te jelenlétedbe vezetsz minket Fiad, Jézus Krisztus által. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is... Ámen." (Mt 6,9-13)
Bármely hét lehet nagyhét.
Barbara Troutz (Texas, USA)
Kommentáld!