Mindig is érdekes volt számomra, hogy ez a két emmausi tanítvány nem ismerte fel Jézust. Nem tudom, mi akadályozhatta a látásukat, de tény, hogy nem tudták, kivel mennek együtt az úton. Nem is mutatkoznak be egymásnak, és nem is kérdeznek rá kilétére, csak annyit, hogy: "Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben..." Együtt lenni a feltámadottal, és nem tudni róla. Sok esetben ez az oka a
mi keserűségeinknek. Nem tudjuk, hogy velünk van az Úr. Igazából nem lenne ok a panaszra, nem kellene sorolni a dolgokat, hát nagyon jól tudja a Megváltó. Igazából Jézus tudta, hogy mi történt Jeruzsálemben, mégis végighallgatja
őket.
Ha igaz hittel elfogadod, hogy Jézus nem hagy el, és melletted van mindig, akkor fele annyi keserűség és panasz jellemezne téged. Sokszor van így, az Úr ott van melletted, és te nem tudsz róla.
Ő szelíden és csendesen melléd áll és figyel téged.
Hallgat téged, látja, amit teszel, és majd utólag tanít. Jézus az írásokból tanítja követőit. Ma is az igét juttatja eszedbe.
Az igéből szól hozzád, ezért fordulj az igéhez! Olvasd a szavát, és kérd, hogy szívedet járja át, hevüljön szíved, mert az Úr szól. Sokszor történt már életedben, hogy utólag bánkódtál valami miatt? Főleg azért, hogy valamit nem tudtál.
Sokszor hallom e szavakat: "Ha tudtam volna..." A gondolataink sokszor annyira leterhelnek, hogy nem marad bennük hely az igére, Jézus szavára.
Fontos, hogy mindig az ige legyen az első helyen a gondolatainkban. Arról elmélkedjünk, gondolkozzunk, és így az életünk olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa (Zsolt 1,3).
Mindennap előbb az ige, azután a napi intéznivalók. Az Úr gyermeke megismeri pásztora hangját, és követi.
Legyünk gyakorlottak az ő hangjának meghallására, és kövessük örömmel mindennap!
ÁMEN
Kommentáld!