A BARÁTOM
Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Mt 28,20)
Úgy tűnt, mindenkinek van testvére, csak nekem nincs. A házban, ahol laktunk, minden ajtó mögött testvérek éltek, csak sajnos nem az enyémek. Igaz, hogy volt sok barátom, de valami mégis hiányzott, másvalaki, egy másik.
Gyermekkoromban megalkottam a saját, képzeletbeli barátomat. Nem volt neve, de mindig ott volt, és nagyon közel álltunk egymáshoz. Az ágyam alatt aludt, ugyanazt az ételt és ugyanazt a zenét szerettük. Ha a család kirándulni ment, a kocsiban mellettem ült a hátsó ülésen. Ott volt, mikor iskolába mentem, és vele mindent meg tudtam beszélni. Ugyanazon nevettünk, és együtt sírtunk.
Később rájöttem, hogy az én kitartó barátom nem is volt képzeletbeli. Jézus volt az, aki belépett az életembe gyermekkoromban, és azóta is hűséges társam maradt. Ma már felnőtt vagyok, de még mindig ugyanúgy velem van a barátom.
Bár az utam nem volt mindig sima és egyenes, soha, egyetlen percre sem kételkedtem a jelenlétében, a türelmében, szeretetében, jóságában. Benne és általa sok új barátom is van. De mindenekelőtt, Jézus ajtót nyitott olyan testvérek felé, akikről nem is tudtam, hogy léteznek. És több millióan vannak.
Imádság: Úr Jézus, köszönjük az életedet, a közelségedet, a kegyelmedet, amivel naponta vezetsz minket! Ámen.
Micsoda barátunk van Jézusban!
Thomas Boström (Gotland, Svédország)
Kommentáld!