Amikor elindultak Jerikóból, nagy sokaság követte őt. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus arra megy, felkiáltottak: "Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!"
A sokaság azonban rájuk szólt, hogy hallgassanak el, de ők még hangosabban kiáltották:
"Uram, Dávid Fia, könyörülj rajtunk!"
Jézus megállt, megszólította őket, és ezt kérdezte: "Mit akartok, mit tegyek veletek?"
Ők így feleltek: "Azt, Uram, hogy megnyíljék a szemünk."
Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.
Mt 20,29-34.
AHOGY FELNYÍLIK A SZEMÜNK
A két vak ezt felelte Jézusnak: Uram, nyisd meg szemünket! (Mt 20,33)
"Nem szeretem a nyugdíjas létet. Úgy érzem, céltalanul élek." - panaszkodtam Istennek. Nem tudtam kizökkenni abból a kerékvágásból, amibe úgy tűnik, aznap beleestem.
Később, egy sétára indultam kétéves unokaöcsémmel. Nem volt igazán megelégedve azzal, hogy csak úgy sétáljunk: fel akarta fedezni az út túloldalán lévő világot.
Megfigyeltünk egy rigót, ahogy egy kukacot szedett ki a frissen felásott kertből, integettünk egy szomszédnak, megálltunk, hogy érezzük a hajunkat fújó szelet, kergettük az árnyékunkat a napsütésben.
A hozzáállásom megváltozott.
Nem foglaltak már le a gondjaim, szemem kinyílt a körülvevő világra.
Mai olvasmányunkban Jézus megváltoztatta két vak ember perspektíváját, akik úgy érezhették, az életük sehová sem tart. Jézus jelenléte és könyörületessége új távlatot nyitott világuknak, amikor megnyitotta szemüket. Belenézhettek már szeretteik szemébe, és élvezték a lakóhelyük körüli világot. Nem csak fizikai látásukat nyerték vissza, de új lelki látást is kaptak.
Időnként valamennyien elcsüggedünk, de fontos, hogy emlékezzünk: Jézus keresztezi minden nap utunkat, és az aktuális reménységre nyitja szemünket.
Imádság: Urunk, add, hogy túllássunk korlátozott perspektívánkon! Taníts, hogy meglássunk téged mindennap! Ámen.
Keresni fogom ma Jézust, amint elhalad mellettem.
Connie L. Coppings (Kentucky, USA)
Kommentáld!