Jézus hív: "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.
Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű."
Mt 11,28-30.
JÖJJETEK!
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. (Mt 11,28)
"Jonathan, gyere fel ebédelni!" - hívtam a négyéves unokámat. "Rendben!" - válaszolta, de mégse jött. Újra meg újra hívogattam. Minden egyes alkalommal ugyanazt a választ kaptam, de nem mozdult. Végül lementem, megfogtam a kezét, és felsétáltam vele a lépcsőn. "Amikor a nagymama hív téged, nem elég csak meghallani, jönnöd is kell!" - okítottam.
Ekkor rádöbbentem, hogy nekem is meg kell fogadnom a saját tanácsomat, amikor az édesanyám miatt aggodalmaskodom. Éppen ez időben készültem újra hazavinni egy gondozóintézetből, és elfogott az aggodalmaskodás: Meg fogja-e szokni az új helyzetet? Mi lesz, ha nem?
Az unokámmal kapcsolatos tapasztalatomban Isten üzenetét láttam. Nem elég az, ha tudom a Bibliából, hogy Isten megszabadíthat az aggódó gondolatoktól. Engedelmeskednem kell a felhívásnak, hogy az aggodalmaskodásomat imádságban vigyem Isten elé. Édesanyámmal kapcsolatban ez azt jelenti, hogy bízom Istenben, hogy a szorongás helyett bölcsességet ad nekem.
Így van ez minden más aggodalmunkkal. Minden gondunkért imádkozhatunk, és kérhetjük Istent, mutassa meg a kiutat. Ezután elengedhetjük a gondot, és megnyugodhatunk, tudva, hogy Isten megadja a megoldást.
Imádság: Urunk, hozzád jövünk gondjainkkal. Segíts átadni neked azokat, és bízni benne, hogy megsegítesz. Ámen.
Isten hív. Hogyan válaszolok?
Kommentáld!