Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk:
"Békesség néktek!" És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat.
Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok a bűneit, azok bocsánatot nyernek, akikéit pedig megtartjátok, azoknak a bűnei megmaradnak."
Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, éppen nem volt velük, amikor megjelent Jézus.
A többi tanítvány így szólt hozzá: "Láttuk az Urat." Ő azonban ezt mondta nekik: "Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta:
"Békesség néktek!" Azután így szólt Tamáshoz: "Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő." Tamás pedig így felelt: "Én Uram, és én Istenem!" Jézus így szólt hozzá: "Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak és hisznek."
Jn 20,19-31.

AZ ÉRINTÉS EREJE

Jézus így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! (Jn 20,27)

Látássérültként az érintés fontos számomra. Braille nyomtatásban olvasom a Szentírást és a jegyzeteket, amelyekkel a vasárnapi iskolai órámra készülök. A barátaim elmondják, hogyan vannak elrendezve a virágok a templomi oltáron, de meg kell érintenem őket, hogy érzékeljem szépségüket. Nagyon fontos számomra egy meleg kézfogás vagy ölelés a kapcsolattartásban. A napsütés a bőrömön vagy egy fuvallat, mely megborzolja a hajam, arra emlékeztet, hogy Isten új életet alkotott.
Talán ezért is áll közel hozzám Tamás története. Neki is fontos volt megérinteni Jézust.
Tamás nem volt ott, amikor Jézus először megjelent tanítványainak. Gyakran tűnődöm, hogy hol lehetett?
A fájdalma arra vitte, hogy egyedül bolyongjon?
Miért hagyta ott azokat, akikkel megoszthatta volna a szenvedését? Félt, hogy Jézus tanítványaival azonosítják?
Ezekre a kérdésekre nem kapunk választ, de tudjuk, hogy egy héttel később Jézus visszatért, és akkor Tamás is ott volt. Jézus azt mondta Tamásnak, érintse meg a hegeket, melyek a keresztre feszítése után maradtak testén. Meg akarta győzni, hogy ő élő és valóságos. Jézus minden egyes emberhez megtalálja azt a különleges utat, amellyel megmutatkozhat számára./Karen E. Brown (Mississippi, USA)/