Tanítványaihoz pedig így szólt Jézus: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket.
Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál!
De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét?
Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!
Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok.
Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek."

Lk 12,22-31.

BOLONDOS MOXIE

Alázzátok meg tehát magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat őreá vessétek, mert neki gondja van rátok. (1Pt 5,6-7)

Minden héten egy barátommal és annak közepes termetű kutyájával sétálok.
A közelmúltban megláttunk két nagy kutyát közeledni, és Moxie elhatározta, cseppet sem bölcsen, hogy megküzd velük.
A barátom és a másik kutya gazdája sikeresen távol tartotta őket egymástól, de engem nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy azok a hatalmas állatok meg is ehették volna Moxiet reggelire.
Egy okos jószág az ő méretében megbújt volna a gazdája mögött félelmében, a megmenekülés reményében.
A sétánk alatt meséltem a barátomnak a férjem betegségéről, és ami rá vár, és hogy milyen stressz alatt vagyok a kezeléssel járó anyagi fedezet előteremtését illetően.
Barátom azon nyomban elkezdett imádkozni értem.
Szolgálatkészsége, hogy az Úr elé tárja szükségleteimet, rádöbbentett: hogy több időt töltök idegeskedéssel, mint imádsággal.
Később rájöttem, hogy több dologban hasonlítok Moxie-ra, még ha nem szívesen ismerem is be.
Amikor gondterhes idők közelednek, hajlamos vagyok "ugatva és vicsorogva" acsarkodni, nem gondolva arra, hogy erőm milyen csekély a küzdelemre.
Inkább imádkoznom kellene az Úrhoz, hiszen egyedül ő képes a problémáimat megoldani.

Imádság: Uram, segíts, hogy a jövőn való nyugtalankodás helyett naponta hozzád forduljak. Ámen.

Az aggodalmaskodás nem használ, de az imában erő van.
Jennifer Aaron (Washington, USA)