A húsvét ünnepe előtt Jézus jól tudva, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához, jóllehet szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig.
És vacsora közben, amikor az ördög már a szívébe sugallta Júdás Iskáriótesnek, Simon fiának, hogy árulja el őt, Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.
Eközben Simon Péterhez ért. Az így szólt hozzá: "Uram, te mosod meg az én lábamat?" Jézus így válaszolt neki: "Amit én teszek, most még nem érted, de később majd megérted."
Péter így szólt hozzá: "Az én lábamat nem mosod meg soha." Jézus így válaszolt neki: "Ha nem moslak meg, semmi közöd sincs hozzám." Simon Péter erre ezt mondta neki: "Uram, ne csak a lábamat, hanem a kezemet, sőt a fejemet is!"
Jézus így szólt hozzá: "Aki megfürdött, annak csak arra van szüksége, hogy a lábát mossák meg, különben teljesen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mind." Mert tudta, ki árulja el, azért mondta: "Nem vagytok mindnyájan tiszták."
Miután megmosta a lábukat, és felvette a felsőruháját, ismét letelepedett, és ezt mondta nekik: "Értitek, hogy mit tettem veletek? Ti így hívtok engem: Mester, és Uram, és jól mondjátok, mert az vagyok. Ha tehát megmostam a ti lábatokat, én, az Úr és a Mester, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.
Mert példát adtam nektek, hogy amint én tettem veletek, ti is úgy tegyetek. Bizony, bizony, mondom néktek: a szolga nem nagyobb az uránál, sem a küldött nem nagyobb annál, aki elküldte. Ha tudjátok ezeket, boldogok lesztek, ha így cselekesztek.

Jn 13,1-17.

ÖRÖK SZERETET

Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, amelyben át kell mennie e világból az Atyához. Szerette övéit e világban, szerette őket mindvégig. (Jn 13,1)

Barátommal egy ideig ugyanabban a városban voltunk lelkészek. Néhány év múlva értesültem arról, hogy gyógyíthatatlan agydaganatot diagnosztizáltak nála. Kórházba került sugárkezelésre, de lelke szárnyalt. Bár nem tudta ellátni szolgálatát, a gyülekezeti tagok mellé álltak megmutatva szeretetüket.
A gyülekezetébe járó testvérek látogatták, mi pedig az igehirdetés szolgálatában helyettesítettük.
Amikor rossz híreket kapok vagy tragédiák érnek, kísértést érzek, hogy arra gondoljak: Isten elfelejtett engem. Sokan azt sugallják, hogy rossz dolog Istent kérdőre vonni.
Mégis hiszem, hogy Istent megkérdezni egy dologban hasznos lehet. Istent kérdezni arról, hogy valami miért történt, és hogyan kellene reagálnom, Isten örök szeretetébe vetett hitünk kifejeződése.
Függetlenül attól, hogy mi ér bennünket, Isten nem szűnt meg szeretni minket.
Szeretete jelen volt múltunkban, jelenünkben, és szeretni fog örökké. Kérdéseink esetén is megtanulhatunk bízni szeretetében, kegyelmében és jóságában.
Ámen