Az én Anyámnak haja hófehér már ,
ifjúsága messze - messze tűnt ,
a küzdelmes élet megviselte ,
ajka pírja , ó az is eltűnt .
Az én Anyámat próbák terhe nyomja ,
gond redőnye ott ül homlokán ,
az én Anyám mégis nagyon boldog ,
mert ott halad a Jézus lábnyomán .
Az én Anyámnak nincs selyem ruhája ,
az én Anyámnak nem is állna jól ,
a sötét fejkendő az ékesség nála ,
filléres boltban vette valahol .
Az én Anyám soha nem visel ékszert ,
könny a gyémánt , mely szemén ragyog ,
aranyként Jézust hordja lelkén ,
Szíve érte forrón , hűn dobog .
Az én Anyám oly egyszerű asszony ,
soha nem tudja mi az új divat ,
éjszakáit feláldozta értem ,
ha rám gondol csendesen megsirat .
Az én Anyámnak hogyha szárnya volna ,
lehozná nékem a fénylő csillagot ,
az én Anyám nagyon szeret engem ,
és én hozzá , mégis rossz vagyok .
Az én Anyámnak van egy Bibliája ,
kezébe fogja , ha megtört szíve fáj ,
abból olvas fájó magányában ,
úgy érzi , hogy nincsen abban kár .
Az én Anyám oly sokat sírt értem ,
átvirrasztott sok - sok éjszakát ,
hívő imája nem hullott a porba ,
az Úr Jézus engem megtalált .
Az én Anyámért könyörgök most itten,
az én Anyámért száll a fohászom ,
ne fordulj el ó kérlek Uram tőlem ,
hallgassad meg esdeklő sóhajom .
Az én Anyámat óvd meg minden bajtól ,
adjál néki örök életet ,
az én Anyámat áldd meg Uram százszor ,
azért , hogy engem Hozzád vezetett . ÁMEN
(Bédné Marika)
Kommentáld!