Határtalan szeretet:
Pár éve életem legnehezebb döntése előtt álltam. Nyugtalanított, mi lesz, ha tévedek? Mi lesz, ha nincs igazam, ha helytelenül választok? Ha Isten ezt nem bocsátja meg?

Egy bölcs tanácsadó erre ezt reagálta: „Vagy elég neked Isten kegyelme, vagy nem.”

Megdöbbentem.

11 éves korom óta hittem Krisztus megváltó munkájában, jóformán a gyülekezetben nőttem fel. Hányszor énekeltem, hogy Jézus szeret engem. Tanúságot tettem, hogy Krisztus Isten Báránya volt, és ajándékát ingyen kapjuk. Ebben a percben azzal kellett szembesülnöm, hogy évekig a saját jóságomra hagyatkoztam.

Mindig „jó” voltam, míg felnövekedtem. Egész életemben nagyon igyekeztem, hogy mindig helyesen cselekedjem. Talán nem annyira szeretetből, mint inkább félelemből – féltem megbántani Istent. Tökéletességre törekedvén rettegtem a hibáktól, a tévedésektől. Kedvébe akartam járni mindenkinek, de ha az okokat nem nézzük, tényleg jó voltam. Nem tökéletes, de jó. És ezért talán kicsivel kevesebb kegyelemre volt szükségem. Persze, hogy a hit segített. Persze, hogy az üdvösség Isten ingyen ajándéka volt ezalatt is. De ebben a percben döbbentem rá, hogy sosem bíztam rá teljesen Istenre legszörnyűbbnek vélt tévedéseim, legutálatosabb énem egész súlyát.

A tévedések sötét pillanataiban a félelem uralkodott el rajtam, nem a megkönnyebbülés és a hála. Rendszeres gyülekezetbe járóként gyermekkorom óta gyakran hallottam az ingyen kegyelemről, ami jól bejáratott nyomvonallá vált az elmémben. Igen, Jézus szeret. Igen kegyelemből üdvözülünk. De igazából inkább a félelem, semmint a szabadság működtetett, mert önmagamra hagyatkoztam.

Ebben a helyzetben viszont nem tehettem mást, minthogy bízzam Isten nagyvonalú, határtalan szeretetében. Hogy végiggondoljam, milyen korlátlan a kegyelem. Felfoghatatlan, mert nem lehet kiérdemelni és nem lehet viszonozni. Határtalan szeretet egy korlátok nélküli Istentől. Nem érdemelhettem ki jóságommal, helyes döntéseimmel, vagy egy életen át tartó gyülekezetbe járással. Csak egyszerűen megkaphattam.

Isten kegyelme több, mint amit gyengécske dalainkban éneklünk róla. Be tudja fedni legnagyobb eséseinket és lázadásainkat, megbocsátja, amit megbocsáthatatlannak vélünk. Elég ahhoz, hogy kiszabadítson saját igazságosságunk terhe alól.

Mivel kerültél ma szembe? Mitől félsz? Isten kegyelme elég neki – és neked is.
Istenem, mutasd meg nekünk korlátlanságodat. Hadd öleljük magunkhoz kegyelmedet, ne akarjunk saját jóságunkra, helyes döntéseinkre hagyatkozni. Határtalan szereteted indítson hálára, szabadítson fel, és ez a hála és szabadság vezesse lépteinket, ne a rettegés, hogy tökéletesen kell teljesítenünk, hogy nem hibázhatunk. Jézus nevében, Ámen.