Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt.
Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: .....ELOLVASÁSRA: 1Sám 16,1-12.
A VÉLEMÉNY, AMI SZÁMÍT
Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)
A mai igeszakaszt olvasva elgondolkodtam, hogy Isai miért nem küldött valakit Dávidért, amikor Sámuel Isai minden fiáról kérdezett? Ehelyett Dávidot a mezőn hagyta, hogy vigyázzon a juhokra. Elfeledkezett róla? Azt gondolta, hogy Dávid jelentéktelen?
Nem az számít igazából, hogy Isai mit gondolt. Valójában az számít, hogy Isten mit gondol. És Isten Dávidot választotta Izrael királyává, s így lett elődje Krisztusnak.
Lehetnek időszakok, amikor Dávidhoz hasonlóan úgy érezzük, hogy elfelejtenek bennünket.
Amikor nem választanak ki bennünket egy vágyott pozícióra, nem kérnek fel egy bizottság tagjának, nem kerülünk be egy csapatba, vagy úgy érezzük, nem szeretnek bennünket.
De, ahogy Isten kiválasztotta Dávidot, Isten kiválaszt bennünket is.
Isten nem hagy kint bennünket a mezőn. Isten feltétel nélkül szeret bennünket.
Amikor jelentéktelennek érezzük magunkat, akkor emlékezhetünk arra, hogy Isten véleménye az, ami igazán számít.
Isten szemében mi az ő szeretett lányai és fiai vagyunk.
Imádság: Drága Atyánk, hálát adunk, hogy annyira értékesek vagyunk számodra, hogy Jézust adtad értünk, hogy bőséges életre vezessen minket. Ámen.
Isten szemében mindannyian fontosak vagyunk.
Sandy Quandt (Texas, USA)
Kommentáld!