"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
Mt 6,9-13.
NINCS FELJEGYZÉS
(A szeretet) nem rója fel a rosszat. (1Kor 13,5)
Gyerekkoromban anyukám előszeretettel vásárolt élelmet egy közeli kis fűszerüzletben. Előfordult, hogy nem volt elég pénze a vásárláshoz. Ilyenkor Holler, a fűszeres, azt mondta: "Semmi gond." A vásárlói füzetbe felírta a tartozást. Amikor legközelebb a környéken járt, édesanyám mindig kifizette a tartozását.
A "jegyzékbe vételt" más módon is lehet gyakorolni.
Lehet, hogy fejben jegyezzük meg, amikor nem vettek figyelembe, esetleg megbántottak vagy megsértettek. De nem úgy teszünk, mint Holler úr; mi csak nagyon ritkán húzzuk át a bejegyzést, és pipáljuk ki, hogy a tartozás kifizetve. A feljegyzés ott van az elménkben, készen arra, hogy még többet fűzzünk hozzá.
Mai olvasmányunkban Jézus a megbocsátás fontosságára figyelmeztet: "bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek."
Jézus kijelentette és meg is mutatta irántunk érzett szeretetét azzal, hogy teljesen megbocsátott nekünk.
Arra hívattunk el, hogy másokat szeressünk, ahogyan ezt Jézus teszi. Ez azt jelenti, hogy akkor is meg kell bocsátanunk, ha a másik nem kér bocsánatot.
Ha már nem tartunk, és nem frissítünk a fejünkben feljegyzéseket a bennünket ért sérelmekről, akkor mondhatjuk el magunkról, hogy úgy bocsátunk meg mi is, ahogyan ezt Jézus tette.
Imádság: Istenünk, emlékeztess minket, hogy mennyi mindent bocsátottál meg nekünk. Segíts hasonlóképpen megbocsátanunk és szeretnünk, ahogy Jézus tanított. Ámen.
Kinek kellene ma megbocsátanom?
Charles Huff (Illinois, USA)
Kommentáld!