A főiskolán az egészségtan tanárunk azt tanította, figyeljünk oda, hogy minden nap aludjunk nyolc órát, dolgozzunk nyolc órát és szórakozzunk nyolc órát. Szerinte ez a kiegyensúlyozott élet képlete.

Ma már kikerekedne a szemetek, ha ezt mondanák nektek, s hallom is: „Na ne mondd!”

A tanárom képletével nem értek egyet, de azzal igen, hogy életünknek egyensúlyra van szüksége, és hogy ezt elérjük, helyezzük az első helyre az Úrral való kapcsolatunkat.

Emlékeztek a történetre, amikor Jézus figyelmeztette Mártát, Mária és Lázár testvérét, hogy jó volna átgondolnia a fontossági sorrendet? Mártát bosszantotta, hogy Mária letette a kezéből, amit épp csinált, és odaült Jézus lábához. Márta közben folytatta háziasszonyi teendőit, amíg elege nem lett.

„Márta pedig sürgött-forgott a sok házi munkában. Egyszer csak megállt, és így szolt: ’Uram! Nem törődsz vele, hogy a testvérem egyedül hagy engem szolgálni? Szólj már neki, hogy segítsen!’” (Lk 10:40)

De Jézus megmondta neki, hogy Mária az, aki első helyre tette az életében az Úrral való kapcsolatát. „’Márta, Márta! Sok mindenre gondod van, és sok mindennel törődsz, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, és nem is veszíti el soha.’” (Lk 10:41-42)

Márta okos asszony volt, megtanulta a leckét. Legközelebb, mikor Jézus megérkezett, hogy előhívja Lázárt a sírból, Mária maradt a házban, és Márta szaladt Jézus elé.

Nagyon tetszik nekem, hogy Márta volt az, akinek Jézus ezeket mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg hal is, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?’” (Jn 11:25-26).

Márta válasza igazolja, hogy megváltozott számára a fontossági sorrend: „’Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön’” (Jn 11:27).

A fontossági sorrend beállítása mai rohanó világunkban nem könnyű feladat. Próbálunk belegyömöszölni, amennyit csak tudunk, a napi 24 órába. És amikor elegünk lesz, már nem bírjuk tovább, akkor kiáltunk az Úrhoz segítségért. Ha te is olyan vagy, mint én, meg fogod hallani Jézus kedves szavát, amit a lelkedbe suttog: „Csak egy a szükséges”.

Egyszerűen az az igazság, hogy ha Istent rakjuk első helyre az életünkben, minden más is a helyére kerül. Megmarad a felelősségünk, folytatódnak az élet kihívásai, de ott lesz Isten, hogy segítsen rendet rakni a káoszban. „Minden utadon rá gondolj, s ő majd igazgatja lépéseidet.” (Péld. 3:6)

Uram, bevallom, hogy életemet túl sokfelé húzzák a teendők. Amikor igyekszem mindennek eleget tenni, nehezen hallom meg a szavadat. Segíts megőriznem az „egyet, ami szükséges”, és bízzam benne, hogy Te a többit elrendezed. Jézus nevében, Ámen.