Dávidé. Áldjad, lelkem, az URat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az URat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!
Ő megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet,
megváltja életedet a sírtól, szeretettel és irgalommal koronáz meg.
Betölti javaival életedet, megújul ifjúságod, mint a sasé.
Zsolt 103,1-5.
EMLÉKEK
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled! (Zsolt 103,2)
Az idősebb lányunokám nagyon szereti hallgatni a történeteimet a "régi szép időkből", amikor olyan idős voltam, mint ő most, valamint életem különböző fordulópontjainak eseményeit.
Szívesen teszek eleget ennek a kérésnek, különösen azért, mert látom, mennyire örül neki.
Nehéz gyermekkorom volt, küszködve a sok egészségügyi problémával, melyek miatt szüleimnek kevés pihenés jutott.
Sokszor elgondolkodom mostanában az emlékek befolyásán, illetve azok súlyán.
A rossz események emléke gyakran olyan teherré válik, amelyet azután hordozunk egész életünkben.
De az emlékek csodálatos ajándékok is lehetnek, és a tapasztalataink megosztása a szeretteinkkel nagy örömet okozhat.
Az idézett bibliai igeszakaszban a zsoltáríró azt mondja: ne feledd el, mennyi jót tett veled az Úr.
A múlt eseményeire való emlékezés, és annak tudatosítása, hogy kik vagyunk, fontos abban, hogy felismerjük Isten kegyelmének jeleit életünkben, és mindazt a sok áldást, amellyel elhalmozott minket.
Imádság: Irgalmas Istenünk, segíts megőriznünk a szép emlékeket, és segíts előretekintenünk, miközben nem felejtjük el gondoskodó szeretetedet! Ámen.
Gondol ránk az Úr, meg fog áldani. (Zsolt 115,12)
Rosi de Crabbi (Valle del Cauca, Kolumbia)
Kommentáld!