ELOLVASÁSRA:1Királyok: 17,8-24.
-Ekkor így szólt hozzá az ÚR igéje: Kelj föl, és menj el a Szidónhoz tartozó Sareptába, és lakj ott! Én megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjék rólad.
Fölkelt tehát, és elment Sareptába......
DÖNTÉSEK
A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,40)
Amikor látok az utcán egy kéregetőt, könnyű kifogást találni, hogy ne álljak meg.
Lehet, hogy nem biztonságos megállni.
Nem biztos, hogy nélkülözni tudom azt a pénzt.
Mi van, ha ez az ember egy csaló?
Sokkal könnyebb és biztonságosabb - azt gondoljuk - elmondani egy imát ezekben a helyzetekben. De néha még azt is elmulasztjuk megtenni.
Ahogy az olvasmányunk írja, hosszú idővel ezelőtt egy özvegynek csak annyi lisztje és olaja volt, hogy megsüsse az utolsó étket magának és fiának.
A semmiből érkezett egy férfi, aki arra kérte, hogy süssön kenyeret neki. Az özvegy megtette, amit kért. Közülünk hányan tennének így?
Biztos vagyok benne, hogy szeretnénk azt gondolni, hogy igen, mi megtennénk, de kérdezzük meg magunktól, egy héten hányszor kérnek minket valami sokkal könnyebbre, és visszautasítjuk azt.
Az asszonynak mérhetetlen áldásban volt része a nagylelkűségéért, Isten életben tartotta őt az éhínség idején.
Később a férfi visszafizette neki jócselekedetét, mivel Istent arra kérte, hogy támassza fel a halott fiát, amit ő meg is tett.
Isten választások elé állít minket mindennap. Döntsünk bölcsen!
Imádság: Istenünk, adj szemeket, hogy észrevegyük a szükségben lévőket, és adj bátorságot a segítéshez. Ámen.
Amikor másoknak segítek, Krisztusnak segítek.
Jim Weems (Mississippi, USA)
Kommentáld!