Könyörgés a betegágyon.
Igen, Atyám! Most már csak arra vágyom,
Hogy amig fekszem itt a betegágyon,
Te nagyon meg tudj növekedni bennem,
S taníts meg újra kisgyermekké lennem.
Könnyű keresztem hogyha hordanám -
Örömmel, békén - Igen, Atyám!
Igen, Atyám! Most már csak arra kérlek,
Ne haragudj, amiért fel nem érlek,
Hogy amiért utaid homály boritja,
És nem találom, hol a próbák nyitja -
Nem tudja rögtön mondani szám -
Örömmel, békén: Igen, Atyám!
Keresztülhuztad, amit én akartam,
Felfedted bennem, amit eltakartam,
Minden erőmet szélbe szórtad széjjel
Kerestem...nincs már...betakart az éjjel...
Csak a itt ragyog, fényt hintve rám -
Köszönöm neked - Igen, Atyám!
Olyan jó gyenge, erőtlennek lenni.
Olyen jó magam egészen letenni.
Olyan jó tudni, hogy semmit sem érek,
Semmit sem birok,....gyarló földi féreg -
A kegyelem mindenem ! Hogyne mondanám -
Hittel az áment : Igen, Atyám!
Igen, Atyám! Gyönge, erőtlen bárány
Pihenek most már jó Pásztorom vállán,
Ő szelíden visz az úton előre -
Hűs forrásra, kies legelőre -
S a hála dalával telik meg a szám:
Köszönöm Neked - Igen, Atyám!
ÁMEN
Kommentáld!