Szilágyi Béla – Székely Miatyánk

Mi Atyánk! Ki a mennyekben vagy!
Kitől jön élet és halál!
Hívó szavunk Tehozzád szárnyal
És vígaszra csak ott talál!
- Nagyobbak voltunk minden népnél,
S ha meghalunk is, ugy halunk,
Hogy az egész föld minden népe
Megkönnyezi ravatalunk!

A Te neved megszenteltessék!
- E nép mindig benned bízott...
- Te székely Isten! Félünk téged,
Bár sujtva sujt az ostorod!
Atyánk! Bár itt van a halálunk,
A mi lekünk nem sír, nevet...
A sorsunk meg nem érdemeltük,
(De) Megszenteltessék a neved!

Óh jöjjön el a Te országod!
Add, hogy még boldogok legyünk!
Add, hogy mégegyzser reánk nézzen
A mi Szent Hargita hegyünk!
Add, hogy még legyen egyszer boldog
Székelyhon minden hű fia!
Add, hogy még felvirradjon egyszer
Ez a bus, gyászos éjszaka!

A Te akaratod legyen meg!
- Hogyha már minket elhagytál,
Hogyha a szavunk meg nem érted,
S ha a sorsunk egy hős halál,
- D engedd meg, hogy hős fiunknak,
Kiért a szívünk vérezett,
Virradjon Erdély hegyein még
Egy dicső székely kikelet!

Ne vígy minket a kísértésbe!
Ne higgyjük, hogy hiába volt,
Hogy annyi szörnyű ütközetben
Mindig csak Székely vére folyt!
- Ne add, hogy Benned is csalódjunk!
Ne add, hogy ne higyjünk Neked...
Ne add azt, hogy elhigyjük azt, hogy
Cserbenhagytad a népedet!

Tied lesz Hatalom, Dicsőség!
Ki belénk oltád a hitet,
Hogy a székely nép felülmulja
Az összes többi népeket!
A mi lelkünk nemesebb, büszkébb,
Nagyobb, mint bármi másoké!
Ki ott fent megcsókoltál minket.
Az életünk s vérünk övé!

Tanuljatok, Ti földi népek!
Éreznétek csak egyszer azt,
Ami most elgyötört lelkünkből
A sírból is reményt fakaszt!
Éreznétek csak egyszer azt, mit
Minden hű Székely szív dobog!
Éreznétek! ... S megértenétek.
Hogy a székely csak győzni fog!

Győzünk! Ha nem mi: unokáink!
S mi szépen, csendben meghalunk...
Mert tudjuk: egyszer még felharsan
Erdély szent hegyein dalunk!
- S bár mi szivünk szent keservével
E jégvirágban megfagyunk,
Hisszük most... s hisszük mindörökké!
Amen! Mi székelyek vagyunk!

Szerencs, 1919. július