Kisfiam a házban rohangálva nekiment a konyhapultnak, és kiborított egy nagy pohár csokoládés tejet. Rögtön tudta, hogy rosszat csinált, de már szaladt is, hogy minél hamarabb feltakarítsa.
Ahogy az utolsó cseppet is feltörölte, lenyűgözve gondoltam végig, hogyan viselkedett az adott helyzetben.
Ahelyett, hogy panaszkodott volna, hogy a pohár túl közel volt a pult széléhez, vagy valami más mentséggel állt volna elő, vállalta a felelősséget a tettéért, aminek nagyon örültem.
Mindannyian követünk el hibákat, és remélem, hogy amikor én hibázom, én is úgy tudok viselkedni, ahogyan a fiam tette. Ha valami sértőt mondok, vagy olyat teszek, amivel másokat megbántok, megpróbálom leplezni, egyszerűen nem foglalkozok vele, valaki mást hibáztatok, vagy azonnal vállalom a felelősséget a tetteimért, és igyekszem helyrehozni a dolgokat? Vajon Isten is úgy érez, ahogy én éreztem, amikor láttam, hogyan reagál a kisfiam a konyhai balesetre?
Milyen szép lenne tudni azt, hogy Istennek tetszik, ahogyan az elkövetett hibáinkhoz viszonyulunk! Remélem, ha legközelebb "kiborítom a tejet", úgy fogom kezelni a dolgot, ahogyan a fiam tette, és gyorsan feltakarítom a koszt.
Imádság: : Mennyei Atyánk, kérünk, segíts, hogy mindig a közeledben legyünk, és elismerjük a hibáinkat. Ámen.
Isten hajlandó segíteni, hogy rendet tegyünk magunk után.
Kommentáld!