Istenem, köszönjük gondviselésedet, amivel csodálatosan rendezed életünket. Ha jó termés van s gazdagon ontja a szemet a kalász, akkor bőven van kenyér az asztalunkon, de ha elveri a jég a búzamezőket vagy tartós aszály nehezíti sorsunk, Te akkor is gondot viselsz reánk. Lehet, hogy nem tudjuk hetekre előre, hogy mit eszünk, de a mindennapi, a betevő falat, mi sem tudjuk hogyan és honnan, mégis kikerül. Azt akarod, Urunk, hogy mi szereteted gazdag tárházából éljünk. Áldassál ezért, jó Atyánk!
De arra kérünk, hogy adj nekünk igaz hitet a mindennapi kenyér mellé. Olyan igaz hitet, mely nem engedi, hogy zúgolódjunk a szükség idején. Add, hogy beérjük a Te szent akaratod cselekvésével s így hálásak legyünk még a morzsákért is, mivel még a morzsák is jobb ízűek, ha Te vagy számunkra, áldott Krisztusunk az „Élet kenyere”. Van úgy, Atyánk, életünkben, hogy a sok kenyér semmi örömet nem nyújt számunkra, mert lelkileg szomorúak és elesettek vagyunk. Ilyenkor, Atyánk, olyan nehezen megy le a falat. Ilyenkor, Atyánk, valami vagy valaki hiányzik kenyerünk mellől. Légy Te, Urunk, mindig megterített asztalunk vendége, hogy áldott legyen hajlékunkban a kenyér és a munka, a szeretet és a beszéd, a bőség vagy a szükség.
Ezért a hálaadás e szép napján sokakkal együtt hadd imádkozzam így: Köszönjük, Atyánk, a gondviselésről beszélő kenyeret, s taníts megelégedettnek lennünk életünk minden napján. A Te kezedbe helyezzük, Atyánk, családunk és népünk kenyerét, családunk és népünk szebb jövendőjét.
Ámen
/Csiha Kálmánné/
Kommentáld!