Áldott szép pillanat, mikor két lélek egybeforr
A szenvedély villáma, mely világokat tarol
A lelkünk még emlékszik, e régmúlt ígéretre
Életet ébresztünk… mint Isten Teremtése
Egy sóhaj, egy pillantás, égõ vágyakozás
Teremtõ érintés, kéjes ámokfutás…
Testek vad násztánca, mi fellegekig felér…
Az élet sugallata… aztán megszülettél…
Egy nap megszülettél, mert Isten úgy akarta
Válts mindent valóra, mi az Õ nagy álma
A Teremtõ kigondolt, egy áldott pillanatban
Szerelmét hordozod, szent és halhatatlan…
Megszülettél, hogy egyszer megváltsd a világot
Hogy lelkedbõl kiárassz, minden szívjóságot
Eljöttél, hogy fényt hozzon a mosolygásod
Hogy érezd a szerelmet, hogy gyõzzön minden álmod
Beleteremtettél e kies nagyvilágba
Hogy boldogságot hozzál mások hajlékába
Boldogságunk hidd el, csak nagyon kicsin múlik
Egy mosoly… egy érintés… és akkor megérik…
Légy hát boldog nagyon, hisz ezért születtél
Édesanyád szíve alatt, ezért énekeltél…
Õ bíz áldott asszony, ki testet adott néked
Szeret Téged, mint az Isten, bármit megtesz érted
Nem céltalan léted, bár néha úgy érzed
Nem a vakvilágba éled édes létezésed
Ne hidd, hogy mosolyod gyakran csak pazarlod!
Szükségünk van reá! Add hát, míg adhatod!
Becsüld meg a létet, örülj, hogy születtél
Használd a fegyvered, ott hordod szívednél
Tedd hát édesebbé, sokunk bús életét…
Vedd elõ szívedbõl, a szeretet fegyverét…
Járd be fegyvereddel, e megfáradt világot
Míg Isten megalkotott, csak errõl álmodott
Élj a szeretettel… a szívedet kitárva…
Egy nap megszülettél… de nem éltél hiába…
Árvai Attila versét hoztam Estellének szeretettel Orsika :-)
Kommentáld!