Egy éjszakán elindultam én is,
kerestem a régi lábnyomot.
Jeruzsálem utcáin bolyongtam,
mint Nikodémus,mig
Jézussal nem találkozott.
Nyugtalan volt a szivem nekem is.
Látni akartam,hallani szavát,
hogy nekem beszéljen,
nekem egyedül,és ne hallja
senki,senki más.
- Titkot sejtetett az az éjszaka,
a fák lombjában szunnyadt a sötét,
lábam alatt gyorsan fogyott az út,
a földhöz olyan közel hajolt az ég.
- Elszánt voltam,mint akkor az a másik,
ami történelem már,de élő varázs:
Hitetlen hittel ment hitet keresni,
a fülledt éjszaka ezer titkain át.
Mentem én is,nem törődve mással,
léptem alatt porzott az Élet-út,
nem törődtem vele,hogy milyen a jelen,
és azzal sem,milyen volt a múlt.
- A közelségét akartam érezni,
személyesen beszélni Vele:
Olyan óriásira nőtt bennem a vágy,
azt hittem a lelkem megszakad bele.
- És egyszer csak előttem állt Jézus.
Ruhája fehér,mint a hólepel.
Szeme áttetsző,végtelenbe látó,
sohasem láttam még ilyen közel!
- Nem értettem miről beszélt.
Uram!- mondtam- nincsen a földön
olyan hatalom
ami által újjászülethetnék,
hiába kivánnám,hiába akarom.
- Ő beszélt,beszélt tovább,csendesen,
s minden szava oly mélyen talált:
régi énem omladozni kezdett,
s az a régi nagy-nagy akarás,
hogy én a Törvény által majd jobbá leszek...
- Ma elbuktam.De holnap talán?
- Nem sikerült.Sosem sikerült...
- Azért kerestem azon az éjszakán!
- Mire hajnal lett bennem is derengett
szavai nyomán az új értelem:
- Újjászületni nem a Törvény által:
Az Ő Lelke által lehet csak nekem.
ÁMEN
Kommentáld!