Kissné Tünde: VÁGYÓDÁS
Uram az vagy nékem, mi testnek a lélek.
Mint légben az oxigén, mi nélkül nincs élet.
Mint a tavaszt hozó napnak sugára,
mi rügyet fakaszt az alvó ágra.
Mint száraz repedt földben a szunnyadó magvak,
várt langyos zápor mi életet fakaszthat.
Mint a szomjazónak, ki már haló félben
oázisra lel a sivatagban délben.
Az vagy nekem mint szárny a sasnak,
mint a dallam a zenei hangnak.
Mint szivárványnak a csodás színek,
mint hajótöröttnek egy mentő sziget.
Mint egy nagy lakoma a koldus éhezőnek,
mint nem várt boldogság a mindig szenvedőnek.
Mint a halálra ítéltnek a kegyelmi írás,
mint újszülött által felhangzó sírás.
Mint meleg napsugár a nyárnak,
mint szükséges bimbaja a nyíló virágnak.
Mint a fény a nappalnak, délnek,
s a sötétség kelléke a fekete éjnek.
Mint a megnyílt látás a vak szemeknek,
mint muzsikaszó a nem halló füleknek.
Mint a beszéd jötte a néma ajkaknak,
mint a buzgó forrás az apadó pataknak.
Te vagy Uram szívem dobbanása,
Életnek megtartó Mennyei Királya.
Te vagy Uram minden és mindenem,
köszönet és hála tenéked Istenem!!
Mint a sötétben felgyúló távoli fények,
úgy vonzza a bensőm csodálatos lényed.
Járja a lábam e nem járt utat,
szemem titkot és rejtelmet kutat.
Rácsodálkozom a megható békére,
mennyi gyógyírt hordoz Megváltóm Igéje.
Minden körülményre, minden életútra eligazít,
irányt mutat Istennek ujja.
Beszélő kincs éltető Bibliám, köszönet és hála,
ez oly tükör, miben magát az ember belülről is látja.
Megmutat minden rejtett titkolt vétket,
a halálnak tőréből menedéket.
Éles látást ad az Ige szemüvege
ha annak eljő szükséges ideje.
A Szent Lámpás a mennyből világít
mutatva az ösvényt az úr Jézus trónjáig.
Hajóm kormányozza az Élet-tengeren,
nyugodt napsütésben és viharos éjjelen.
Dacol az árral, széllel és zátonnyal,
dörgő villámokat hoz, de frissítő záporral.
Ring ez a hajó, de motorja: Kegyelem.
Fürkészem az égi jelzést, orcádat keresem.
Követem a mennyei bójákat míg ki nem kötök,
Mindenható Atyám házába hazaköltözök.
Kommentáld!