Páskúlyné Kovács Erzsébet:ITT A LÁBAIDNÁL ISTENEM
Egyszerű,poros,fárasztó úton
járunk itt,és annyi fájdalom
gyötör. Megcsalás,kín betegség,
bánat , könnyes szenvedés
mind reánk találnak.
- Rongy koldus-szivünk
vihar tépi ,nincs megnyugvása
sehol sem néki.
Síró magányban a félelem
nagyra nő,mint szám
a négyzeten.
Nyomorult sorsunk útvesztőiben
azt sem látjuk,ki az idegen.
ki a testvér,együtt érző barát,
ki megérti a szívünk nagy baját.
- De itt,a lábaidnál ,Istenem,
e falakon belül jó nekem.
Felzaklattt szívembe béke száll
s mint fészkében megbúvó madár
lelkem megnyugszik,erőre kap,
mert erőt ad az Ige,szent szavad.
Jelenléted félelmestes gyönyört,
olyat,amilyet nem adhat e föld,
sehol,semerre,ahol járok,
ilyen szépséget nem találok!
- Nélküled nem vagyok otthon,
a bűn tőre fenyeget folyton.
Az édeni kígyó feje százszoros,
menekülni nincs út,
nem tudok.
- De itt tudom,hogy hazavárnak,
a Te két kezed átölel.
Itthon vagyok ,s a bánatomat
a kebleden úgy felejtem el,
mintha nem volna semmi más
e falakon kivűl:
Te töltöd be a mindenséget,
s a szívem mélységét legbelül.
-Tudom,hogy itt hazavár
a testvér-szívek melege.
Itt találkozás van az Istennel.
-Itt Jeruzsálem van:
Az Isten szent hegye! ÁMEN
1981október20
Kommentáld!