Túrmezei Erzsébet: A TE HELYED
Hová az Isten állított, bizonnyal az a Te helyed,
Csak ott lehet Ő pajzsod, ott lehet mindig Veled.
Áldást, ha kíván adni rád, e földön szerte nem keres,
Csak ott saját kis helyeden, s jaj Neked, ha az üres.
Álld meg hát híven helyedet, akármíly súlyos a kereszt,
S ha tűz próbálja hitedet, ne óhajtsd elkerülni ezt.
Ne vágyj sóvárgva más felé, ha tán helyed igénytelen,
Dicsérd az Urat éppen ott, az elrejtett kicsiny helyen.
Amit mulasztasz, úgy lehet elhagyván a magad helyét,
Az tán áldástól fosztja meg Istennek egy más gyermekét.
Gondold meg jól, a Te helyed, Te töltheted be senki más,
Az Úr rád bízta, s Ö vele, Tied lesz majd a számadás.
Fogadd naponként e helyet, mint Istened ajándékát,
Ne szőj magad más terveket, add őket mind az Úrnak át.
Győzelmet akkor ád csupán, imád csak úgy hallgatja meg,
Ha mint az Ő hű harcosa, el nem hagyod az őrhelyet.
Halálig légy hű, s igaz, úgy nyersz majd égi koronát,
Benned az Úr, ha hű maradsz, megdicsőítheti magát,
Örvendve töltsd be tisztedet, boldog reménnyel várd Urad,
Hadd lássák azt meg mindenek, hogy Ö békét és üdvöd ad.
S ha majd királyod megjelen, e földön szerte nem keres,
Csak ott saját kis helyeden, s örvendve lássa nem üres.
Óh, boldog nap számodra az, ha itt helyeden megtalált
Magával visz a mennybe fel, s a trónon Néked helyet ád.
ÁMEN
Kommentáld!