NE VIDD TOVÁBB
Lépésről lépésre érzed,
Terhed egyre nő,
Életed nyomja nehezebb
Mint a rideg kő!
Megpróbálsz büszkén lépni,
S nem leled okát.
Miért, ó miért nem viheted
Életed így tovább?
Napról napra több lesz
Szívednek mély sebe,
Reszketőbb erős karod -
Bár szolgálnod kellene!
Odanyújtod még hűsítő
Italod telt poharát,
Egyszer sorsod mégis az:
Nem teheted tovább!
Észre sem veszed, lépésed
Egyre rövidebb,
S ha szívedben - naponként
Nem sarjad új hited,
Egyre fárasztóbbnak érzed
Hosszú utad porát,
Rettegő szívvel várod:
Egyszer nem lesz tovább!
Menekülsz a gondolat elől,
Kegyetlen ez a szó.
Utolér! Légy szegény koldus,
Vagy büszke fáraó!
Itt hagyod rongyaid, vagy
Szolgáid nagy hadát,
És megállsz a pillanat előtt,
Amikor nincs tovább!
Minden perced lehet utolsó,
Amikor itt a vég,
Az elmúlás törvénye kemény,
És változatlan rég!
Lehet kezdet, s jelentheti
Életed új korát!
Ó, ember! Csak bűneidet ne,
Ne vidd tovább!
Vesszen büszkeséged, legyen
Ez bármily nehéz,
Ne félj, a porból felemel
Egy áldott, drága kéz.
Öntsd a földre örömeid
Csalfa, édes borát,
És ember, a bűneidet ma
Ne vidd tovább!
Így többé számodra nincs
Elmúló pillanat,
Mert a változásban is
Örök kincsed marad
Az a nap, amikor letetted
Bűneid nagy hadát.
Isten akarja! Bűneid ma
Ne vidd tovább! ÁMEN
/Makovei János verse/
Kommentáld!