Az élet alkonyán:

Mikor kezed lábad úgy fáj majd leszakad, a hátad is meggörbül az élet súlya alatt
Mikor a bajodról tudsz már csak beszélni, azt kérded magadtól- érdenűmes még élni?
Ha zimankós télben kicsi szobád hideg, ha sok ismerős arc mind fásúlt és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni, megint csak- azt kérded érdemes még élni?

Mikor alig birsz már egy üres szakajtót, amikor napokig nem nyitnak rád ajtót
Mikor a holnaptól reszketve kell félni, ujra csak azt kérded- érdemes még élni?
Amikor az idő ólom lábon halad ha megkeseredik a szádban a falat
Imádságodban sem tudsz már semmit kérni, így sóhajtasz- Uram érdemes még élni?

Ha népes családból egyszál magad maradsz, amikor már nem vetsz és már nem is aratsz
A sorstól sem tudsz már semmi jót remélni, csoda ha azt kérded,- érdemes még élni?
Ha meghajszolt szíved akadozik kihagy, amikor rádöbbensz hogy már senki se vagy
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni, keserüen fakadsz ki- érdemes még élni?

Ó felebarátom megértem keserved, méltányolom ha sokszor panaszra áll nyelved
Túl nehéz fából faragták kereszted, cipeled vonszolod minden tagod reszket
Mégis arra kérlek próbálj meg remélni, próbálj meg a sorsal bátran szemben nézni
Hiszen a lelked még nem üres kiégett, vedd észre hát bátran körötted a szépet

Vedd észre tavasszal ha megjönnek a gólyák, szétkuszálta fészkük hogyan igazgatják
Villásfarku fecskék,hogy hordják a sarat, hoy rakják fészküket az ereszed alatt
Ugye hogy szíved sem csak egs hídeg márvány,vedd észre mily csodás nyáron a szívárvány, Feslő rózsabimbón hogy csillog a harmat,Örülj nyár reggelén a szép madárdalnak

Mosolyogj megértőn szerelmesek láttán, a te békéd is őrzi katona a vártán
Te érted is fölkel Isten áldott napja, érted is mond imát kis templomod papja
Tárd ki csak szívedet minden szének jónak, nyújts segítő kezet a rászorulónak
Adjál szeretetet mit majd viszonoznak mert hidd el az emberek nem is olyan rosszak

Sütkérezz még kissé őszi napsütésben lapozgass csendesen emlékek könyvében
S hogyha a sorsoddal megtudtál békélni, a még hátra lévőt künnyebb lessz leélni.