Dobos Johanna es Hajnalka: MAGVETÉS
Istenem, ha Szent kezeddel elszórod az Ige magvait,
Add, hogy szívem jó föld legyen nekik.
Tartsd elém mindig mennyei tükrödet,
Hogy láthassam valóját lelkemnek,
Ha, rossz akkor is, ha jó akkor is.
Hogy én mindig mindenkor jó föld lehessek,
Mert a magok, mit adsz, mind tökéletesek.
Add, hogy ne útfél legyen földje a szívemnek
Hová majd az elszórt magok esnek,
Mert felszántatlan messziről is látszik,
A kételkedés madarai mind felcsipegetik.
Add, hogy szívem földje ne legyen kőszikla,
Hol vizet nem talál a szomjazó magocska,
Hol remélve, ha mégis kihajtana,
Megölné őt az erős nap sugara.
Add, hogy szívem földje ne tápláljon gyomot,
Ne érleljen világi bogáncsot, tüskebokrot,
Mert a tövis megnő hamarabb,
S megfolytja az igaz magokat.
Add, hogy szívem földje mindig jó föld legyen,
Mi beissza magába a tápláló esőt,
Ha Tőled kap Istenem fényt és levegőt
S nagyra nőve, majd ő is gyümölcsözik,
Nem harmincannyit, nem hatvanannyit, hanem százannyit.
Istenem, ha Szent kezeddel elszórod az Ige magvait,
Add, hogy szívem jó föld legyen nekik.
Kommentáld!