Krisztust valljuk meg az életünkkel!

Ha nem is tudunk mindig bizonyságot tenni ajkainkkal az Úr Jézusról, de azt megtehetjük, hogy cselekedeteinkkel hirdessük Őt.
Egy fővárosban élő gazdag kereskedőnek egyetlen leánya felismerte, hogy szavakkal nem tud sokat tenni szeretett Megváltójáért, de mivel tenni mégis akart valamit, így minden szombat este elment egy öreg emberhez, aki nem tudott másként beszélni, csak franciául. A leány is tanult e nyelven az iskolában, így tehát ezen a nyelven olvasott a Bibliából az öreg embernek. Megtudta ugyanis, hogy igen veszedelmes idő az öregnek a szombat este, mert ilyenkor a pohár fenekére nézett, és abból rendesen baj lett. A leány tehát elment a megadott időpontban az öreg emberhez, olvasott a Szentírásból, így megmentette az iszákosság ördögétől.
Hallottam egy másik esetet is, amely nagy hatással volt reám. A Cambridge-i egyetem egyik tanulója, egy gazdag embernek a fia, akire az apja halála után nagy vagyon várt, úgy gondolta, hogy mivel közvetlenül nem tud tenni semmit mások érdekében, valami utat keres. Odament egy bérkocsishoz és felszólította, hogy hajtson arra a helyre, ahol aznap este Moody fog prédikálni. Odaérve azt mondta a kocsisnak, hogy menjen be hallgatni az előadást, ő addig a kocsiban ül és vigyáz, hogy a lónak és a kocsinak valami baja ne essék. Ezenkívül megfizeti azt az időt, amit a kocsis benn tölt a teremben az előadás meghallgatásával. A hideg, ködborította időben ott ült a gazdag fiatalember London utcáján egy kocsiban, hogy a bérkocsis ezalatt nyugodtan hallgathassa Isten Igéjét. Ez a cselekedet valóban olyan volt, ami azt jelentette: "valakit az útra vezetni".
Egy alkalommal felkértem egy skót embert, aki visszamaradt az utóbeszélgetésre, hogy beszélgessen egy fiatalemberrel a lelke üdvösségéről. Ez a skót - egy gazdag gyáros, zárkózott férfi volt - először visszautasította kérésemet, de mivel még egyszer felkértem, hogy beszéljen azzal a fiatalemberrel, kérésemnek eleget téve odalépett, és beszélgetni kezdett vele. Megtudta, hogy munkás egy nagy gyárban, s az a rossz szokása van, hogy szombat esténként, amikor megkapja a fizetését, beül egy csapszékbe, és elissza egész heti keresetét. A skót megkérdezte, hogy este mikor vacsorázik otthon, s amikor megtudta, a következő szombaton este a jelzett időben felkereste őt. Ettől kezdve hétről hétre elment szombat esténként a fiatalember lakására, s magával vitte az imaórákra vagy összejövetelekre. Ezt tette egészen addig, míg végül odajutott az ifjú, hogy ellent tudott állni a kísértésnek - a Megváltó segítségével.
Akinek nincs adottsága vagy alkalma, hogy Krisztust az ajkaival vallja meg, keressen más eszközt és utat erre. Az Úr bizonyára segíteni fog neki ebben a törekvésében.

D. L. Moody