Vargha Gyuláné:EGY A SZÜKSÉGES
Márta:
Mester, nézd, a munka terhe
Mind csak énrám nehezül,
Máriát hiába várom,
Ő csak itt ül tétlenül.
Hogy ne tennék én meg érted
Bármi munkát örömest,
Ám az ő vendége is vagy,
Ne legyen hát ő se rest.
Hogyha úgy szeret, mint mondja,
Hát mutassa meg hamar,
És ne hagyjon egymagamra,
Tud segítni, ha akar.
Mária:
Drága Mester, ó, ne küldj el,
Hagyd figyelnem hangodat,
Szomjas lelkem erre vágyik,
Igéd égi tápot ad.
Márta tudja, kész örömmel
Dolgozom minden napon,
De most, – lábaidnál ülni –
Ez egyetlen óhajom.
Új erővel osztom én meg
Márta gondját, terheit,
Majd, ha lelkem szomjas földje
Szent Igéddel megtelik.
Az Úr:
Márta, látom, hogy serény vagy,
Futsz és fáradsz szüntelen,
Rá se értél megpihenni,
Vagy beszélni énvelem.
Ámde, amíg értem fáradsz,
Lelked mélye háborog,
S ez mutatja, – értsd meg, Márta, –
Egy a szükséges dolog.
Hozzám jönni, tőlem venni,
Mit nem adhat senki más,
Nálam van csak bűnbocsánat,
Békesség, megújulás.
Nálam van a szolgálatra
Elkészítő kegyelem.
Aki nem vett, nem is adhat,
S munkája gyümölcstelen.
Mária hát jól választott
S példát mutat néked itt,
Ez a jobb rész, s ki megnyerte,
Attól el nem vétetik.ÁMEN
Kommentáld!