272. február 27-én született I. Constantinus római császár (Nagy Konstantin) Naissus városában (ma: Nis, Szerbia), Diocletianus egyik tetrarchájának (társcsászár) fiaként.
Constantinus fiatalon Diocletianus mellett szolgált, majd 306-tól, apja lemondásával a nyugati részek tetrarchája lett. Constantinus volt az első római császár, aki felvette a kereszténységet, bár egyes források szerint csak halálos ágyán keresztelték meg. E lépése mögött valószínűleg politikai megfontolás állhatott, ahogy 313-es milánói rendeletét is a keresztény támogatás elnyerése érdekében hozhatta meg (Licinius társcsászárral közösen). A milánói ediktum eltörölte azokat a korábbi rendelkezéseket, melyek Diocletianus idején a keresztények üldözésére vonatkoztak.
Constantinus 324-ben lett egyeduralkodó, amiben nagy szerepet játszott az őt támogató keresztény zsoldossereg fanatizmusa a "pogány" Licinius elleni harc során. Constantinus már egyeduralkodóként elnökölt a 325-ös niceai zsinatot, amely többek között az ariánus tanok eretnekségéről is döntött. Ő adományozta a pápának a lateráni palotát, illetve elrendelte számos híres székesegyház (pl. Hagia Sophia, Szent Sír Temploma) felépítését. Constantinus helyezte át fővárosát a birodalom keleti területeire, a régi görög Büzantion helyére, amit saját magáról Constantinopolisnak nevezett el (Konstantinápoly, Isztambul).
A császárt 337-ben bekövetkező halála után szentté avatták, a középkorban az ő nevére hamisították azt az adománylevelet, melyben elismerték a pápa főségét a világi hatalommal szemben.
Szerző: Tarján M. Tamás
Kapcsolódó hírek:
Németh Sándor: A karanténban lévő leprás meggyógyítása
FRISS HIREK
FRISS HIREK
FRISS HIREK