A keleti (ortodox) egyházak fogalmába beletartozik minden olyan egyház, amely az egykori Bizánci (Keletrómai) Birodalomban, vagy az innen kiinduló hittérítés folytán keletkezett és ebből következően különbözik az egykori Nyugatrómai Birodalomban lévő nyugati, más néven katolikus vagy latin egyháztól. Minden ortodox egyház önálló és független, a tanok és a kultusz terén azonban hasonlóak. Közös hittételeik és bizánci szertartásuk van, azonban az egyes országok anyanyelvét használják liturgikus nyelvként.

Az ortodox egyházra vonatkozóan Magyarországon három elnevezéssel találkozhatunk:

1. A görög eredetű ortodox kifejezés "igaz hitet, hithűséget, igaz istentiszteletet" jelent.

2. A szláv nyelvterületeken az ortodox egyházat pravoszláv egyháznak nevezik. A szónak semmi köze a szláv nemzeti jelleghez, egyszerűen az ortodox görög szónak orosz fordítása, a szláv nyelveken ugyanúgy "igazhitűt" jelent, mint a görög eredetiben.

3. Magyar nyelvterületen görögkeletinek is nevezik az ortodox egyházat. Az elnevezés arra utal, hogy az ortodox egyház bizánci (görög) rítusra épül, továbbá hogy az ortodoxia a Magyarországtól keletre fekvő országok jellegzetes keresztény egyháza lett.

Végül az ortodoxok nem tévesztendők össze a görög katolikusokkal. A görög katolikus egyház elszakadt az ortodoxiától, elismerte a római pápa főségét, s ennek fejében megtarthatták egyházszervezetüket (pl. papi nősülés), istentiszteleti rendjüket, azaz a bizánci rítust. Legtöbb hívük Romániában és Ukrajnában él.

Az ortodox egyházszervezet

Az ortodox egyház egyenrangú és önálló, egymástól független helyi egyházakból áll, és a katolikus egyháztól eltérően mindennemű központi irányítás nélkül működik. Minden helyi egyház élén egy rangidős főpap áll, aki csak a saját tartományában rendelkezik törvénykezési joggal. Az egész egyházat érintő ügyekben egyetemes zsinatot tartanak az összes püspök részvételével.

A püspököket (gör. episzkoposz = felügyelő) az apostolok utódainak tekintik, akiket az adott közösségben megillet a tanítás és vezetés tisztsége. A püspökök felügyelhetnek egy-egy egyházmegyét, nagyobb egyháztartományt vagy egy egész nemzeti egyházat, ennek alapján viselik a püspök, a metropolita (érsek) vagy pátriárka címet.

Az egyházi tartományok fő püspöke a pátriárka (gör. ősatya), aki egyben a nemzeti egyház feje. A konstantinápolyi pátriárka az ortodox felfogás szerint egyenrangú a római pápával, és mint a legrégebbi pátriárkátus feje az összes ortodox egyházban elsőbbséget élvez: "primus inter pares", azaz "első az egyenlők között", amely azonban csak tiszteletbeli elsőbbség. Az ortodox egyház első és legtekintélyesebb vezetője ma a moszkvai pátriárka. A hierarchiában a második fokozat a presbiter, a pap, aki az istentiszteletet végzi. A harmadik a diakónus, aki istentiszteletet önállóan nem végezhet. A pap mellett segédkezik, és lehet nős vagy szerzetes.

Ortodox sajátosság, hogy a papság - a püspökök és persze a szerzetesek kivételével - házasságban élhet. A pap azonban csak a diakónussá szentelése előtt nősülhet meg, mégpedig egyszer, és csak hajadont vehet feleségül. Püspök csak nőtlen ember lehet, ezért a püspökök leggyakrabban a szerzetesek közül kerülnek ki, esetleg megözvegyült papok közül választják őket.