Az életben annyi mindent szeretnénk. Legfőképpen azt, hogy egészségesek legyünk a lehető legtöbbet boldognak érezzük magunkat, és a lehetőségeinkhez képest éljünk viszonylagos jólétben.

Szeretnénk, ha az életünkben jól mennének a dolgaink, ha a szeretteink is jól éreznék magukat és ők is kitűnő egészségnek örvendhetnének.

Amikor rendben halad az életünkben minden, akkor vajon hányszor jut eszünkbe mindezért a jóért hálásnak lennünk? Vajon hányszor köszönjük meg szívből a lehetőségeket?

Vajon ugyanolyan energiával meg tudjuk köszönni a kapott dolgokat, mint ahogy a megszerzés vágya hajt bennünket arra? Vajon elégszer fejezzük ki hálánkat az életben?

Olyan kérdések ezek, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia… és tudja is mindenki ott legbelül rá a választ. Amennyiben arra a következtetésre jutunk, hogy talán nem elégszer, akkor ideje lenne ezen elgondolkoznunk!

Ugyanis ha azt szeretnénk, hogy a dolgok jól menjenek az életünkben, akkor ezért adnunk is kell valamit, nem csak folyamatosan várni. Nem nagy dolgokat, csak néha egy kis alázatot, egy kis hálát, és köszönetet.

Nem azért, mert bárkinek is bármiféle elszámolással tartoznánk, hanem magunk és a lehetőségek miatt, amit az élet nap mint nap szolgáltat nekünk.

Mondunk-e köszönetet azért, hogy naponta tudunk mit enni, és lehetőségünk van ruházkodni?

Eszünkbe jut-e, ha egészségesek vagyunk, hogy milyen nagyszerű dolog is ez, és hogy mindezért akár minden nap hálásak is lehetnénk?

Természetesnek tűnik minden mindaddig, ameddig nem történik velünk valami kellemetlenség, és a dolgok már nem úgy haladnak, mint ahogy azt mi szeretnénk.

Vagy éppen köszönetet mondhatunk egy barátunknak, azért mert kiáll mellettünk, és ott van amikor a legnagyobb szükségét érezzük, vagy megköszönhetjük neki, hogy barátsága igazán szívből fakad és olyannak szeret bennünket amilyenek vagyunk!

Köszönetet mondhatunk egy idegennek, mert az idejét esetleg ránk fordította, legyen az akár csak egy apró kis segítség, vagy a társunknak, hogy elvisel bennünket akkor is, amikor éppen nem a jó oldalunkat csillogtatjuk meg aznap neki.

Elgondolkoztunk már azon, hogy mennyire egyszerűen tudjuk azt a kis szót kimondani?

Vagy éppen azon, hogy milyen nehezen is vesszük a nyelvünkre?

Köszönd meg az egész napod a nap végén! Légy hálás a napközben ért számtalan tapasztalatnak! Tedd mindezt szívből, mert meg fogod tapasztalni a hála elhozhatja számodra a gyógyulást!

Ha szeretetteljes vagy a világ felé, a világ is szeretetet ad vissza.

Ha nem tudod kifejezni köszöneted, gyakorold azt! Először apró dolgokban. Aztán terjeszd ki azt egyre több és nagyobb dolgokra! Meglátod egy idő után nem is lesz olyan nehéz!

Csak egyet ne feledj, ha nem szívből és őszintén teszed ezt, akkor szinte semmit nem ér.

Bárkinek is teszed, üressége kiérződik majd, és a másik tudni fogja, csupán illendőségből teszed!

Köszönd meg azt a sok csodát aminek részese lehetsz, köszönd meg magát az életet!

Köszönd meg a körülötted lévőknek, hogy ismerheted őket és hogy naponta az életed színesítik meg!

Köszönet mindenért! Az aprónak tűnő de fantasztikus kis csodákért.

És amikor nehézségek érnek bennünket, azoknak is adjunk hálát, mert általuk erősebbek és kitartóbbak leszünk, még ha akkor ezt nem is úgy éljük meg. Ne hidd, hogy ezek a dolgok nem tanító jellegűek!

Köszönöm! Apró szócska ez, de ereje hatalmas tud lenni. Kinyitja az emberi szíveket ha a megfelelő időben igazán jól tudjuk használni.