Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma:
minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!
Az ÚR az én osztályrészem - mondom magamban -, ezért benne bízom.
Jó az ÚR a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz.
Jó csendben várni az ÚR szabadítására.
JSir 3,22-26.
A FELSZÍN ALATT
Jó csendben várni az Úr szabadítására. (JSir 3,26)
Egy jeges januári éjszaka véletlenül félig nyitva felejtettem a tornác ajtaját. Reggel arra ébredtem, hogy szobanövényeim megfagytak és elhervadtak, köztük néhai nagymamám ajándéka is egy díjazott nyílgyökér (Maranta leuconeura).
Gyorsan kidobtam a szomorú maradványokat, kivéve a nyílgyökeret. Megtisztítottam az elszáradt levelektől, és egy napos ablak elé helyeztem a cserepet, ahol megöntöztem, megtrágyáztam, és még imádkoztam is érte. Egyik elkeserítő hét telt a másik után, de nem láttam semmi eredményt - egészen addig, míg végül a cserepet nézegetve nem egy, hanem három zöldhajtást fedeztem fel a földből előbújni.
Életem sok megpróbáltatása hasonlít ennek a növénynek a történetéhez. Néha újra és újra átimádkoztam egy helyzetet és "szemem elhomályosodott, míg Istenre vártam" (Zsolt 69,4), mert képtelen voltam látni a fejlődést. Később rájöttem, hogy Isten mindig ott volt, és a felszín alatt munkálkodott. Erre a növényre gondolok, amikor egy különösen múlni nem akaró megpróbáltatással kell szembenéznem, és emlékeztetem magam, hogy lehet, hogy emberi szem számára nem látható, de Isten munkálkodik.
Imádság: Drága Istenünk, segíts, hogy a nehéz időszakokban is reményteljesek és bátrak maradhassunk, tudva, hogy te még mindig velünk vagy. Ámen.
Isten akkor is munkálkodik, ha mi nem látjuk.
Monica A Andermann (New York, USA)
Kapcsolódó hírek:
"Uram, te mosod meg az én lábamat?"
BÖJT MÁSODIK VASÁRNAPJA
VILÁGOSSÁGBAN JÁRNI
IGAZI FOGADALOM