Jézus tehát így szólt hozzájuk: "Bizony, bizony, mondom néktek: én vagyok a juhok ajtaja. Aki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek." "Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jönni, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és elszéleszti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is vezetnem kell, és hallgatni is fognak a hangomra: és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor. Azért szeret engem az Atya, mert én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem. Senki sem veheti el tőlem: én magamtól adom oda. Hatalmam van arra, hogy odaadjam, hatalmam van arra is, hogy ismét visszavegyem: ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól."

Jn 10,7-18.

A JÓ PÁSZTORLÁNY

Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát: és én életemet adom a juhokért.

(Jn 10,14-15)

Ahogy befordultam a farmhoz vezető útra, egy fiatal lányt láttam meg a karám mellett, ahogy öt bárányt legeltetett. "Ezek az én juhaim, lelkész úr", mondta, és elkezdte sorolni a neveiket. Nekem mind egészen egyformának tűntek, és mivel egy percre sem nyughattak, meg sem tudtam különböztetni őket. De ő igen. Elkezdett mesélni a természetükről is. "Ez, amelyik itt van, agresszív. Az ott a sarokban meg makacs." Az ő juhai voltak, vigyázott rájuk, gondoskodott róluk, és ismerte őket. 

Mindig eszembe jut ez a lány és a juhai, ha azokat az igéket olvasom, ahol Jézus jó pásztornak nevezi magát. A Szentlélek választott ki bennünket, hogy bízzunk Istenben és kövessük Krisztust, ezért ismer bennünket. Tudja a nevünket, ismeri a jellemünket, a gyengéinket és erősségeinket, örömeinket és bánatunkat. Ez az ismeret a szeretetéből fakad, amely olyan nagy, hogy életét adta értünk.

Imádság: : Urunk, te ismersz és szeretsz bennünket, és ez örömmel tölt el. Segíts növekedni az ismeretben és szeretetben. Add, hogy kész legyen a szívünk ezt a szeretetet közvetíteni a mások felé végzett szolgálatban. Ámen.

Milyen megnyugtató érzés tudni, hogy Isten ismer bennünket! 

Duane Ulleland (Washington, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK NEM ÉRZIK ISTEN SZERETETÉT!