Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében.

Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, és hangos szóval kiáltotta: "Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." 

Mária pedig ezt mondta:

"Magasztalja lelkem az Urat, 

és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 

mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 

Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát." Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: "Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek." Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: "Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, - a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata." Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Áser törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását.

Lk 1,39-48.56; 2,22-38.

A KARÁCSONY ASSZONYAI

Mária pedig ezt mondta: "íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas."

(Lk 1,46-49)

Özvegyként mindig szenvedek az ünnepek után. A család együtt volt, sokáig talpon voltam, és elfárasztott a vendéglátás. Most vissza kell térnem a munkába, s az ünnep hangulatára fátylat borít Kentucky szürke ege. Mégis, ha újra elolvasom a karácsonyi történeteket, megújul a lelkem. 

Különösen lenyűgöz az a bátorság és öröm, amely a karácsonyi elbeszélés nőalakjaiból árad. Erzsébet, a maga őszinte és becsületes módján egy életen át vágyott gyermek után, s talán már azt hitte, Isten elfelejtette őt. Mária, a fiatal lány, tele örömteli izgalommal, hiszen elsőszülött fiát most mutatták be a templomban, megdöbbent Simeon jövendölésétől, mely szerint szívét tőr fogja átjárni. Anna hét év házasság után vesztette el férjét, s élete hátralevő részét Isten szolgálatának szentelte. S egy napon, mikor már öreg volt, meglátta Jézust. 

Ezek a nők voltak az elsők, akik tényleg tudták, hogy megszületett a Megváltó. Ezek az asszonyok bizonyságot tettek Isten jóságáról és hatalmáról annak ellenére, hogy a beteljesületlen álmaik okozta szenvedés gyötörte őket. Micsoda példaképek! Hihetetlen nyomorúságokon mentek keresztül, s megkapták a legnagyobb ajándékot.

Imádság: Mennyei Atyánk, idén karácsonykor légy közel a magányosokhoz, és töltsd meg a szívüket jóságoddal. Ámen.

Isten reményt küld nekünk beteljesületlen álmainkba.