Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.

Ott megjelent neki az ÚR angyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor. Akkor ezt mondta Mózes: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor? Amikor az ÚR látta, hogy odamegy megnézni, kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok! Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz! Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor elrejtette Mózes az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre. Az ÚR pedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam kiáltozásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat. Le is szállok, hogy kimentsem őket Egyiptom hatalmából és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és jebúszi nép helyére. Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak. Most azért menj! Elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból! 

Akkor ezt mondta Mózes az ÚRnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. Ezelőtt sem voltam az, de azóta sem vagyok, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok én. De az ÚR ezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, az ÚR?! Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz! Ekkor az ÚR haragra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni. Beszélj azért vele, és add szájába a szavakat! Én pedig a te száddal és az ő szájával leszek, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek. Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig istenként állsz mellette.

2Móz 3,1-10; 4,10-16.

A KORLÁTAINK ELLENÉRE

Ekkor ezt mondta Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesen szóló. De az Úr ezt mondta neki: Most azért menj! Én leszek a te száddal, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj! (2Móz 4,10-12)

Mózes talán nagyszerű ember volt, de először sokkal inkább a kifogásokat kereste, minthogy Istenben bízott volna. Az égő csipkebokor történetében megjelenő hatalommal válaszolt Isten, és elsöpörte Mózes kifogásait. Ezzel szólt Mózeshez, hogy bízzon benne, és megígérte, hogy véghez viszi, amit Mózes lehetetlennek tartott. 

Milyen gyakran használjuk kifogásnak a korlátainkat? Azt szoktuk mondani, hogy nincs időnk, tehetségünk, tapasztalatunk, és a többi. Egy stroke sajnos beszédhibát okozott nálam, de ha ezzel akarok takarózni, eszembe jut Mózes. Mózesnek is a beszédével volt baj, de Isten így is elhívta. 

Azt gondolom, hogy Isten úgy tud használni minket, ahogy vagyunk - a kétségeinkkel és a korlátainkkal együtt. Mózestől megtanulhatjuk, hogy a korlátok megszabása Istenre tartozik és nem ránk. Az Úr végtelen hatalma át tudja formálni a korlátainkat a hit és szolgálat eszközeivé.

Imádság: Ó Uram, vedd el a kifogásaimat, hogy képes legyek odaszánni magam, ahogy vagyok, céljaid elérésére. Hadd legyenek korlátaim a te eszközeid és a szolgálat részei. Ámen.

A korlátaink ellenére Isten értelmet tud adni életünknek. 

William L. Dike (Florida, USA)