"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek. Miért nézed a szálkát atyádfia szemében, a magad szemében pedig miért nem veszed észre még a gerendát sem? Vagy hogyan mondhatod akkor atyádfiának: Hadd vegyem ki szemedből a szálkát! - mikor a magad szemében ott a gerenda. Képmutató, vedd ki előbb saját szemedből a gerendát, és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd atyádfia szeméből a szálkát."

Mt 7,1-5.

A KÜLSŐ MÖGÖTT

Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek.

(Mt 7,1-2)

A bibliatanulmányozó csoportban azok a testvérek is mosolyogtak és kedvesen üdvözöltek, akikkel nem egy asztalnál ültem. De volt ott egy nagyon visszafogottnak tűnő asszony, aki tudomást sem vett barátságos közeledésemről. Bántott a viselkedése, és magamban mogorvának könyveltem el. Egyik nap egy asztalhoz kerültünk, és a Biblia különböző fordításairól beszélgettünk. Megemlítettem, hogy egy bizonyos fordítás, amiről azt hallottam, hogy nagyon jó, nincs meg nekem. Még aznap eljött hozzám, és hozott nekem egy szép bőrkötéses Bibliát abból a bizonyos fordításból, és a következőket írta bele: "Amikor Isten igéjét olvasod, kívánom, hogy érezd Isten ölelő karját, szeretetét. Imádkozom azért, hogy nagyon sok örömöd legyen az ige olvasásában. Testvéred a Krisztusban." 

Micsoda lecke volt ez számomra! Az asszonynak, akit én barátságtalannak hittem, nemes, szerető szíve van! Azóta igyekszem a külső mögé nézni, hogy meglássam Isten szeretetét másokban. Csak Istennek van joga megítélni az embereket.

Imádság: Istenünk, bocsásd meg szeretetlen gondolatainkat, és taníts minket, hogy úgy tudjunk másokat szeretni, ahogy te szeretsz minket. Ámen.

Nem bölcs dolog ítélkezni, mivel nem láthatjuk, mi van mások szívében. 

Wanda P. Robbins (Illinois, USA)

IMÁDKOZZUNK A BIBLIATANULMÁNYOZÓ CSOPORTOKÉRT!

Reményik Sándor:

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek – 

Mit tudom én, honnan ered, 

Micsoda mélységből a vétek, 

Az enyém és a másoké, 

Az egyesé, a népeké. 

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak: 

Erényt, hibát és tévedést 

Egy óriás összhangnak lássak – 

A dolgok olyan bonyolultak 

És végül mégis mindenek 

Elhalkulnak és kisimulnak 

És lábaidhoz együtt hullnak. 

Mi olyan együgyűn ítélünk 

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek – 

Versben, s mindennapi beszédben 

Csak a szükségeset beszéljem. 

De akkor szómban súly legyen s erő 

S mégis egyre inkább simogatás: 

Ezer kardos szónál többet tevő. 

S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen. 

Mindenre ámen és igen. 

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül. 

Ámen. Igen. És a gonosztól van 

Minden azonfelül.