A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha. Fáj, mert amikor elvesztünk egy számunkra kedves személyt, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. A veszteség érzése pedig könnyekre fakaszt.

Aztán meg következnek a kérdések: Miért? Miért engedte meg Isten, hogy így történjen? Miért kellett rákban meghalnia? Miért nem gyógyította meg? Ő megtehette volna. Miért nem vette észre a kanyarodó útat a soför, és miért nem volt akkor éppen üres a szembe jövő sáv? Miért kellett ilyen tragikus módon meghallnia édesanyánknak? Miért? Miért? Miért? Mondd, Istenem, te hol voltál akkor?

Isten ott volt, és ott van a fájó szívű, vereséget elszenvedett emberek mellett is. Átkarolja őket és velük együtt sír (János 11:35). Átérzi fájdalmukat. Tudja, milyen szívtépő érzés gyötri őket, és azt is, hogy mennyire összezavarodottak.

De nem elégszik meg ezzel. Ő nem csak egy együtérző barát. Ő több ennél. Ő a megmentő (János 3:16).

Ha az életet a számítógépen végzett munkához hasonlítjuk, a halál olyan, mint amikor minden, amin dolgoztunk elszáll. Rengeteg időt, energiát fektettünk bele, aztán egy másodperc töredéke alatt a semmibe vész. Van-e remény arra, hogy újra megtaláljuk a dokumentumot? Igen, ha elmentettük azt. Ha a rendszer meg is hal, az elmentett dokumentumot a renszergazda képes visszahozni.

Kedves Olvasó! Lehet, hogy ma neked is fáj a szíved egy családtagod, barátod elvesztéséért. Könnyeid között gondolj arra, hogy ha ez a személy ismerte Jézust, ha elfogadta az ő kegyelmét vétkeiért cserébe, akkor Jézus biztosan elmentette őt. És mivel el lett mentve, semmije sem veszett el. Most pihen, és amikor a rendszergazda kiadja a helyreállítási parancsot, az ő élete is újra helyreáll. És jobb lesz mint valaha. Bízzál ebben, és ez a hit adjon erőt ebben a nehéz helyetben!

Mert egy napon:

„...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”