„Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Krisztus Jézusban számotokra.”

1Thessalonika 5:18.

Gondolkodtál már azon, hogy miért „akarja” Isten, hogy mindenért hálát adjak? Miért mondtam a gyerekemnek kiskorában, hogy „köszönd meg szépen!”  Vagy, hogy kérd, és ne azt mond „aggyá!” Miért mondtam, hogy „kérj bocsánatot!”

Biztos, hogy mindannyian tanítgattuk ezekre gyermekeinket, míg felnőttek. Azt szerettük volna elérni, hogyha majd nagyok lesznek is, tudjanak megköszönni dolgokat, megbocsátani, és nem követelőzni.

13 férfi – no és a házigazda – elmerülten beszélgetnek.

Nagy szavak, mély gondolatok.

Az asszonyok valahol hátul csendben vannak, néha benéznek, nem fogyott-e el valami az asztalról, s azt tüstént pótolják. Most nincs bámészkodó tömeg, gyógyulásra sem várnak betegek – amolyan csendes Simon-party.

Egyszecsak beoson egy nő, és elindul egyenesen Jézus felé. De micsoda nő! Hátul derekáig érő koromfekete haja, ijedt, kérdő tekintete végigpásztáz a „tömegen”.

„Boldog ember az,aki az Úrba veti bizodalmát,nem igazodik a kevélyekhez

és az elvetemült hazugokhoz.

URam, Istenem!

Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható,

Szeretném hirdetni és elmondani,de több annál, amit fel tudnék sorolni.”

Zsoltárok könyve 40:5-6.

Egy régi történet szerint az egyik kínai császárnak nem volt gyermeke. Így hát elhatározta, hogy a birodalmából kiválasztja a legrátermettebb fiút, örökbe fogadja és örökösévé teszi.

„A hiábavalóságot és a hazugságot messze távoztasd tőlem; szegénységet vagy gazdagságot ne adj nékem; táplálj engem hozzám illendő eledellel. Hogy megelégedvén, meg ne tagadjalak, és azt ne mondjam: kicsoda az Úr? Se pedig megszegényedvén, ne lopjak, és gonoszul ne éljek az én Istenem nevével!”

Példabeszédek 30:8-9

Minden ember ismeri, sőt igaznak is tartja a mondást: „A pénz nem boldogít!”

Aztán viccesen hozzátesszük: „azért jó, ha van!”

Vagy, ahogy mostanában olvastam egy közösségi oldalon:

„A pénz nem boldogít!

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”

Ézsaiás 41:10-11

„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…

Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések.

„Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 

1Kor 10,13

Kifelé mentem a repülőtérről, mikor hihetetlen illat csapta meg az orrom, és csábítóan megszólított: „Ugye tudod, milyen boldoggá tehetlek?” Frissen sült karamellás pattogatott kukorica kellette magát az egyik édességes pultnál.

,,És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, a melyet kértél tőle."  1 Sámuel  1,17

„Sosincs jobb időpont elkezdeni valamit, amit Isten tervezett számodra, mint a „most”.  (Rick Warren)

Kértél már valamit Istentől? Érdekes tapasztalatod lehet, ha kipróbálod.

A ma reggeli Igénkben egy olyan asszony, aki régóta szeretett volna gyereket, Isten elé ment a templomba és Tőle kérte.

„Megmondta neked, ó ember, hogy mi a jó, és mit kíván az Úr: Csak azt, hogy igazságot cselekedj, szeresd az irgalmasságot és alázatosan járj Isteneddel.” 

(Mikeás 6:8.)

Mit kíván az Úr?

CSAK AZT! És felsorol három nagyon fontos dolgot. Gondolkodtam azon, mit jelenthet „cselekedni az igazságot”. Megnéztem két másik fordítást, és ezt találtam;

„Ember, megmondta neked, hogy mi a jó, és hogy mit kíván tőled az ÚR!

„Isten valamennyi ígérete igenné lett benne. Ezért hangzik fel általa az ajkunkon az ámen Isten dicsőségére.”

2Korinthus 1,20

Mennyi ígéretet hallottunk már, mennyiszer ámították a fülünk és a szívünk őszintén kimondott, mégis elkoptatott nagy szavak:

A „Mindig melletted maradok!”, vagy „Örökké a barátod leszek!” és a „Mi sose hagyjuk el egymást, bármit hozzon is az élet!”.

„Mivel tehát már elfogadtátok Krisztus Jézust uratoknak, éljetek is benne. Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne, erősödjetek meg a hitben, amint tanultátok, és hálaadásotok legyen bőséges.” 

Kol 2,6-7

Újévkor minden évben ugyanazt a dilemmát élem át: tegyek újévi fogadalmat, vagy ne tegyek. Egyfelől jó érzés újrakezdeni, reménykedni, hogy idén jobban sikerül. De az igazat megvallva, nem igazán reménykedem. Inkább félek a kudarctól, az újrakezdéssel járó „mi lesz, ha…” feltételezésektől.

"Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét."

2 Kor 5:19

Újév van, és mi túl vagyunk a régin, ha ugyan túl vagyunk. Hiszen minden folytatódik tovább, ami a régiben elkezdődött: gazdasági válság, áremelkedések, kivándorlás, törlesztő részletek, új adók – ami a gazdasági gondokat illeti, de folytatódnak a kapcsolataink, az iskoláink, amiket tavaly kezdtünk és várakozásunk szerint a terveink megvalósulása is tovább halad.

„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott.”

Pál levele a rómaiakhoz 8:28 

Őszinte leszek hozzád. Ezt nem mindig vagyok képes meglátni. Nem tudom, milyen javunk származik abból, amikor beteg vagy, és egész éjszaka alig alszunk valamit. Nehéz meglátni a jót abban is, amikor a lemerült autó akkumulátor miatt nem tudunk elmenni egy régóta várt rendezvényre.

Gondoltam, én is írhatnék valamit. Valamit, ami könnyed és vicces, picit elgondolkodtató: karácsonyi habcsók, szép, édes és pár percre eltelít. Kész vagyok. Közzétehetném. Mégsem teszem. 

Most itt ülök a szövegszerkesztő fehér lapja előtt, és megint gondolkodok. Mit írhatnék arról, akinek a közelgő karácsony nem örömet hoz, nem felhőtlen vidámságot.

Akinek vesztesége súlyosabb és fájdalma erősebb semmint pár odavetett ige tompíthatná.

Ma reggel egy gyönyörű imát olvashatsz. Azonban lenne egy kérésem. Ezt az imát Dániel mondta el több mint 2500 évvel ezelőtt. Neki akkor, ott ez volt az aktuális. De neked ma talán át kéne fogalmaznod a szavakat.

Arra kérlek, mondd el Dániel alábbi imáját ma reggel, mielőtt elindulsz a munkahelyedre, az iskolába, vagy ügyeidet intézni, de vonatkoztasd teljesen a saját körülményedre.

Saját városodra, otthonodra, vagy bármire, ami számodra fontos.

„Mert megjelent Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan és kegyesen éljünk e világban, mivel várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését, aki önmagát adta értünk, hogy megváltson minket minden gonoszságtól, és megtisztítson minket a maga népévé, amely jó cselekedetre törekszik.”

Pál levele Tituszhoz 2:11-14 

Ő lépett először, és nem azért, hogy mattot adjon neked.

„Kőszikla ő, tetteiben tökéletes, mert igazságos minden útja. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.”

Mózes ötödik könyve 32:4 

Az utóbbi hetekben Hollywoodban és kishazánkban is kirobbant zaklatási botrányoktól hangos a sajtó. Megrázó történeteket osztottak meg híres színésznők, művésznők, és lavinát indítottak el, melynek hatására sokan hallatták hangjukat (nők és férfiak egyaránt) arról, amikor valaki velük szemben átlépte a határt, kihasználta őket, a testüket, amikor nem voltak egyebek, csupán egy tárgy a másik számára, aki hatalmat gyakorolt felettük. 

Jó, hogy sokan megtörték a csendet, jó, hogy végre beszélünk erről, és remélem, elindulunk a változás útján is.

„Aki szereti a maga életét, elveszti azt, és aki gyűlöli a maga életét e világon, örök életre tartja meg azt. Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is, és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.”

János evangéliuma 12. rész 25-26. vers

Micsoda ígéret ez a mai reggelen számodra! Ha Jézusnak adod életedet, ha szolgálatába állsz, akkor megígéri, hogy vele leszel egy örökkévalóságon át.

S nemcsak vele leszel, hanem az Atya különleges szeretetével átölel, megbecsül.

"Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen."

Máté evangéliuma 26:41

"Azt hittem, ezt nem lehet elrontani!"

"Olyan könnyűnek tűnt!"

"Ezt nem hiszem el, hogy nem voltam rá képes!"

"Hogy tehettem ilyet?"

"Ez nem én voltam, én nem tennék ilyet!"

Gondolom, nem csak én vagyok ezen a bolygón, aki mondott már ezekhez hasonlókat.

Amikor elképzelünk egy nehéz helyzetet, gondolatban tudjuk, hol vannak a buktatók, de az események menetében nem mindig könnyű észrevenni, hol kellene nagyon óvatosnak lenni.

„Mikor pedig Jézus felegyenesedett, és senkit sem látott az asszonyon kívül, így szólt hozzá: Asszony, hol vannak a vádlóid? Senki sem ítélt el téged?”

János evangéliuma 8:10

 Az asszony reszketett a félelemtől Jézus előtt. A szavak: "aki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ" (Jn 8:7), halálos ítéletként hangzottak fülében. Nem merte a Megváltóra emelni szemét, hanem csöndben várta elítélését. Döbbenten nézte, ahogy vádlói szótlanul és zavartan távoznak, azután a remény szavai hangzanak el: "Én sem kárhoztatlak: eredj el és többé ne vétkezzél!" (Jn 8:11) Szíve felolvadt, Jézus lábához vetette magát, zokogással fejezte ki hálás szeretetét, keserű könnyek között vallotta meg bűneit.

„Mert így szól az ÚR, Izráel Istene: A lisztesfazék nem ürül ki, és az olajoskorsó nem fogy ki, míg az ÚR esőt nem ad a földre.”

Királyok első könyve 17. fejezet 14. verse

Egyszerűen könnyekig hat az egész történet. Azoknak, akik nem ismerik, csak röviden foglalom össze, de talán a legjobb az lenne, ha saját maguk olvasnák el, és ezt a legnagyobb tisztelettel kérem is :)  (1Kir.

„Ne legyetek pénzsóvárak, elégedjetek meg azzal, amitek van, mert ő mondta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled.”

Zsidókhoz írt levél 13:5

Egy fiatalember vezetés közben balesetet szenvedett, és elég látványosan összetörte az autóját. Mikor megérkezett a rendőr, a fiatalembert az autója mellett állt, és magában motyogott. Ahogy a rendőrtiszt közelebb ért, hallotta, amint a férfi ezt mondja: „Óh, a BMW-m, óh, a BMV-m, óh a BMW-m!” A rendőr végignézett a fiatalemberen, és azt mondta: „Maga megőrült, nézze meg milyen állapotban van a keze.

Úgy tanultam, hogy a kísértésnek ellent kell állni, a próbában meg megállni. Mai igénk is erre bátorít.

„Teljes örömnek tartsátok testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudva, hogy a hitetek próbája állhatatosságot eredményez.” 

Jakab 1:2-3.

Az itt levő görög szó jelentése: próbatétel, kísértés.

A Békés Dalos fordításban így olvasható a 2.

„Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. A trónon ülő ezt mondta: Íme, újjáteremtek mindent. És így szólt: Írd meg, mert ezek az igék megbízhatók és igazak!”

Jelenések könyve 21:3-5 

Tudod, mi a fájdalom.

„Aki a szelet nézi, nem vet az; és aki sűrű fellegre néz, nem arat.”

(Prédikátor könyve, 11. fejezet 4. vers)

Hajnal van, fekszem az ágyban, hallgatom, ahogy erőteljesen kopog az ablakpárkányon az eső. Telefonon böngészem az időjárás előrejelzést, 3 fok, 15mm eső, 15km/h-s északi-északnyugati szél. Brrrr, már most kiráz a hideg, ilyenkor kimenni, futni…

De ott a cél, néhány hónap és egy régi vágyam teljesül; maratont futhatok álmaim helyszínén.

„Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia! Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok; Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni? Ezt felelték: Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: Vigyázzatok, meg ne tudja senki!

A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha. Fáj, mert amikor elvesztünk egy számunkra kedves személyt, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. A veszteség érzése pedig könnyekre fakaszt.

Aztán meg következnek a kérdések: Miért?

"És Jézus felelvén monda nékik: Legyen hitetek Istenben." 

(Márk evangéliuma 11. fejezet 22. vers)

Ezzel a felhívással válaszolt Jézus Péternek, aki csodálkozva nézte azt az út mellett gyökerestül kiszáradt fügefát, melyet Ő, a Mester előző nap megátkozott, mivel nem talált rajta gyümölcsöt.

Ez a terméketlen fügefa szimbolizálta azokat a farizeusokat, akik a kegyesség látszatával hivalkodva, bibliai tudásukat fitogtatva jobbnak tartották magukat másoknál.

„…ugyan mit érnek a szavak? Bizony, nem érnek semmit! Ugyanúgy van a hit is: ha nem követik a tettek, akkor halott. Nem ér semmit, mert nincs benne élet.”

Jakab 2:17.

Különösen mi magyarok, hajlamosak vagyunk a végletekre. Vagy az egyik oldalra zuhanunk, vagy a másikra.

Testvéreim! A hit önmagában mit sem ér! A cselekedetek a fontosak! Ha nem teszel semmit, hogyan mutatod meg hitedet? Igenis, a cselekedeteid által üdvözülsz!

Testvéreim! A hit a fontos! Nincs szükség cselekedetekre!

„De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk.”

Galátziabeliekhez írt levél 4. fejezet 4-5. vers

Ma a semmire és a sosincs idő világában, jó arról olvasni, ahogy Mennyei Atyánk kezében tartja az idő, a történelem és az életünk kerekét. Neki mindig van ideje teremtményeire.

S az állandó pörgéshez szokott agyunkkal egyedül talán azt nehéz megérteni, elfogadni, hogy az Ő órája másképp jár.

„Nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.”

Pál levele a korinthusiakhoz 8:6 

„Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám.

"Azonban minden illendően és rendben történjen!" Korinthusi I. levél 14.40

Megálltál mostanában a csillagos égbolt alatt? Lehajoltál egy virághoz, hogy megvizsgáld? 

Ha a természet világát nézzük, akkor a színek és formák kavalkádjában tervszerűséget, célszerűséget, rendet és harmóniát találunk.

Ha Isten munkálkodását kutatjuk, ahogyan azt a Biblia elénk tárja, akkor ugyanezt fedezhetjük fel: az emberi szem sokszor káoszt és zűrzavart lát, miközben Isten türelmesen megvalósítja az előre ismerése alapján eltervezett, elrendelt dolgokat.

"Hiszen kegyelemből üdvözültetek a hit által, s ez nem a magatok érdeme, hanem Isten ajándéka. Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék." 

Efézusi levél 2.8-9 

Szeretsz ajándékot kapni? Mit gondolsz arról az emberről, aki azt mondja, hogy örül az ajándéknak, de nem bontja ki? Vagy arról, aki ajándékot kapott, de nem hiszi el, hogy az az övé?

"Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."

Zsoltárok könyve 50:15

Milyen elvárásaink vannak Istennel kapcsolatban, hogyan segítsen nekünk?

Először is azonnal. Ne legyen bizonytalanságban eltöltött idő, amikor kértem, azonnal szeretném, mert csak az a biztos. Pedig Isten gyakran akkor vár a legtöbbet, amikor emberileg a legkevesebb idő van a várakozásra. Amikor mi kapkodnánk, Istennek akkor van a legtöbb ideje.

„A Lélek és a menyasszony így szól: Jöjj! Aki csak hallja, az is mondja: Jöjj! Aki szomjazik, jöjjön! Aki akarja, vegye az élet vizét ingyen!”

Jelenések könyve 22:17 

„Gyere! Gyere, Kicsim! Gyere ide, kérlek! Gyere ebédelni! Gyere, vegyük fel a cipődet, és induljunk el itthonról (végre)! Gyere, most már feküdjünk le aludni!” Nem merem számolni, hányszor hagyja el a „gyere” kezdetű mondat a számat egy nap leforgása alatt.

                       "Van-e valami lehetetlen az ÚR számára?"

1Mózes 18,14

Könnyű lenne rámondani, hogy nincs, de a a valóság az, hogy ezt nem mindig hisszük el. Annak ellenére sem, hogy a Szentírás határozottan állítja Isten mindenhatóságát.

Neki semmi sincs lehetetlen, Ő mindenre képes - valóban így van ez?

Keresztény emberként hiszünk a Biblia csodáiban.

Szerinted mitől bátor egy igazán Istenben hívő ember? Talán azt gondolja, hogy az istenfélelmével együtt jár, hogy ő erősebb, mint a többiek? Vagy azért, mert azt hiszi, ha egészségesen táplálkozik, ettől belső tartása lesz? Vagy jobb kiállásúvá válik? Én nem így látom. Épp ellenkezőleg!

Gyakran kinézetre gyenge, esendő, szürke, átlagos, mégis van valami többlete. Isten Lelke megsokszorozza erejét, és ezért tud ellenállni a kísértésnek, ezért tud reménykedni akkor is, ha minden reménytelen körülötte, emiatt van belső tartása.

„A tévedéseket ki veheti észre? Titkos bűnök miatt ne büntess meg!”

Zsoltárok 19. fejezete 13. verse

Az Isten szava megtartásának nagy jutalma van. Ezt jól tudja a zsoltáros is, és valószínűleg te is jól tudod. Megtartani mindent, példamutató életet élni, eljárni a gyülekezetbe, buzgón imádkozni, segíteni a rászorulón, és bőven adakozni elsőre talán soknak hangzik, de valójában ezek azok a dolgok, amelyeket a külső szemlélők észrevételeznek abból, hogy te hívő vagy.

„Isten békessége megőrzi majd szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Ez a békesség olyan hatalmas, hogy minden képzeletet felülmúl.”

Filippi 4:7.

Egy szép ének jutott ma reggel eszembe:

Ha Isten békéje lakja a szívemet,

bár dúlhat vihar ellenem,

Nagy hittel szívem zengi ez éneket:

az Úrban, az Úrban jó nekem!

Refr: Az Úrban jó nekem,

Az Úrban, az Úrban jó nekem.

„Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.”

Ézsaiás könyve 26:12

Háborúk és zavargások, erőszakba fulladt tüntetések, katonai puccsok, diktatúrák és recsegve-ropogva összeomló kormányok, amerre csak nézel a nagyvilágban. Már nem üt szíven, ha hallasz vagy olvasol ezekről a hírekben. Már nem döbbent meg a menekültek látványa az interneten, hiszen mindennapossá vált a borzalom. Nincs béke. 

Aztán egy kicsit szűkül a tekinteted.

„Mindenki vágyakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt. Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.” (Zsoltárok könyve 145:15-16)

Milyen az Isten? Hol van az Isten? Észrevesz? Törődik velem egyáltalán? Ha bármi kétségünk lenne efelől, olvassuk el végig a 145. zsoltárt. Ez a dicsőítő ének mély meghittséggel beszél a gondviselő Isten jóságáról.

„Ne bosszankodjál föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.”

Prédikátor könyve 7. fejezet 9. vers

Ha a kritizálás olimpiai szám lenne, akkor mi biztos a mezőny elején foglalnánk helyet. Azonban ha arról lenne szó, ki hogyan bírja a kritikát, valahol a versenypálya végén kullognánk. Persze, van a jó szándékú kritika, ami elvileg jól esik az embernek, de az is csak mértékkel.

„Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!”

Zsoltárok könyve 21:14 

A te szemedben hatalmasok vagyunk. Még. Úgy gondolsz ránk, hogy mi tudjuk, megoldjuk, megválaszoljuk, megcsináljuk. Szinte mindent. Bár nap mint nap találkozol a határainkkal, látod, hogy melyikünk mennyit bír, mégis úgy tekintesz ránk, mint akik mindenre képesek.

Ha az egyikünk nem, akkor majd a másikunk.

Tudod, hogy az ugrabugrálásban, pörgésben, játszótéri csúszás-mászásban apa a nyerő.

"Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud."

1 János 3,18-20

Észrevettük már, milyen nagy gondban vagyunk mi, keresztények a hitelesség területén?

Volt egyszer egy általános iskolai tanító nénim, akit kimondhatatlanul szerettem. Amiben csak lehetett, megpróbáltam utánozni. Ellestem a mozdulatait – ne nevess ki –, de otthon még gyakoroltam is.

Igyekeztem a hajamat úgy fésülni, kantáros szoknyában járni, merthogy ő ilyeneket hordott.

Volt egy nagyon kedves tulajdonsága. Ha az udvaron, a szünetben egy-egy gyerek megsérült, vagy sírt valamiért, akkor odament hozzá, letérdelt, hogy szemmagasságban legyen vele, és megvigasztalta.

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”

Márk evangéliuma 5:25-28

Ne félj, csak nyújtsd ki a kezed!

„Többet ér a jó hírnév a nagy gazdagságnál, a jóindulat jobb az ezüstnél és az aranynál.”

Példabeszédek 22,1

Értékválságban szenvedő világunkban sokan bolyongnak céltalanul, keresve valamit, ami betölti az életüket, vagy kisebb dologra gondolva értelmet ad számukra a pillanatnak.

Az egyik ismerős kis falucskában volt egy ház, ahol nagyon sokan megfordultak, nap, mint nap.

Sokszor volt ez a hajlék az ilyen emberek gyűjtőhelye.

Ott állt a sarokban, és azon morfondírozott, hogy azért mégiscsak ő a legszerencsésebb a világon. Gyönyörűen megmunkált lábai, kényelmes ülőkéje van, és csak sorolta, sorolta, mi mindenre képes így, a három lábával. „Fel tudnak rám állni, és aztán bármit elérhetnek. De le is ülhetnek kényelmes hátamra”. 

Csak egy dologról feledkezett el rendszerint.

"Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!"

Zsoltárok könyve 56:12

Egy kis idézetgyűjtemény a bizalomról mára:

„Amikor fáradtak, magányosak, csalódottak vagyunk és nem látunk kiutat, vagy amikor úgy érezzük, hogy a problémáink elárasztanak minket, akkor nézzünk fel! Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető Istenünk kezét! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is, ha a látszat ellene szól!” (Ellen Gould White)

„Isten felel szorongatott népe kiáltására.

„És világosítsa meg lelki szemeteket, hogy meglássátok, milyen reménységre hívott el titeket, milyen gazdag az ő örökségének dicsősége a szentek között,”

Pál az efézusi gyülekezetnek 1:18

Láttál már 3D-s képet? Amikor először ránézel, nem látsz semmit, csak összevisszaságot, keszekusza vonalakat és foltokat, alaktalan színeket és formákat. Aztán jobban belemélyedsz, és még mindig nem látsz semmit. Az persze felettébb bosszant, hogy a körülötted lévők már mind fölkiáltanak: „Jé!

„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.”  

Pál levele a rómaiakhoz  5:5

Mi fog ma velem történni, érdemes felkelni egyáltalán az ágyból? Tegnap este is szörnyűségekkel volt tele a Híradó. Elfogták, lelőtték, kigyulladt, összetört, meghalt, lemondott …. . Ha nem lépek ki az utcára nem történhet velem semmi baj.

„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt."

János evangéliuma 13:34-35.

Ahogy én! Hát hallod, nem kicsi a tét! Hatalmas a kihívás! És mégcsak egy ici-pici ha – sincs ott. Például, ha szeret téged, akkor te is szeresd!

„De ő ezt mondta nekem: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.”

Pál második levele a Korinthusiakhoz 12. fejezet 9. verse

Ha megkérdezünk egy második osztályos vagy negyedikes iskolás kisfiút, hogy vajon ki a legerősebb az osztályban akkor vajon mit mondana? Ha nem hallja senki és tudja, hogy nagyon következményei sem lesznek a válaszainak, azt fogja mondani: HÁT ÉN!!!

"Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul."

Prédikátor 4,13

Igazán az teszi érdekessé ezeket a sorokat, hogy szinte bizonyos, hogy egy vén király írta őket. :-)

De hát mit is akar tanítani nekünk a prédikátor?

Talán jobb azzal kezdeni, hogy itt nem valaki olyanról van szó, aki prédikálni akar. Különösen nem ma, amikor ez a szó már elszakadt az eredeti jelentésétől, ti.

" Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró ama napon; de nemcsak énnekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését."

2Timóteus 4,7-8

Az ókorban a győztesek koronája babérból készült. Ezt viselték a Kr. e. 776-ban először megrendezett olimpia győztes atlétái, Róma császárai, a koszorús költők és zenészek, kitüntetett színészek is.

„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.”

Pál levele a rómaiakhoz 12:21

„Az egyik tizenkilenc, a másik pedig egy híján húsz.” - mondta mikor fáradtan és fásultan, mikor nevetve, mikor pedig kellően mérgesen, mert már megint „túl jó” testvérek voltatok.

Eleinte el kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttél, a két szám ugyanakkora, és mindketten ugyanolyan hibásak vagytok.

„Keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és mindezek ráadásként

megadatnak majd nektek.”

Máté evangéliuma 6:33

„Kisgyerekes szülő nem nyaral, csak máshol vigyáz a gyerekeire” – fogalmazott pelenkáért rohanó barátom közös balatonlellei nyaralásunk során. Nos, azt kell mondanom, hogy ennél rosszabb a helyzet.

Egy közös családi nyaralás rendkívüli módon föl tudja dobni a gyerekeimet.

Elbújni Isten elől...Még a gondolata is képtelenség, nem igaz? Pedig Dávid valami ilyesmin gondolkodott. Hova bújhatnék el előled Istenem? A Mennybe? A sírba? A tenger túlsó partjára? Vagy: 

„Ha azt mondanám, a sötétség biztosan elborít, és éjszakává lesz körülöttem a világosság. A sötétség nem borítana el előled, és fénylene az éjszaka, mint a nappal, a sötétség olyan lenne, mint a világosság.” 

Zsoltárok 139: 11-12.

"Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" János evangéliuma 8 :12.

  Jézus a templom ama udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett.

„Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt.”

Filippibeliekhez írt levél 4:6

„Semmi ok az aggodalomra!” – ha ezt a mondatot halljuk, azt hiszem, ha eddig nem tettük volna, most elkezdünk aggódni. Szinte mindig van okunk aggodalmaskodni, hiszen nehéz az élet, kiszámíthatatlan a jövő, és nem mi irányítjuk a dolgokat. Komolyan gondolta vajon Pál apostol, hogy semmi felől ne aggódjunk?

„Dávid zsoltára. Az Úré a föld s annak teljessége; a föld kereksége s annak lakosai. Mert ő alapította azt a tengereken, és a folyókon megerősítette.”

 (24. Zsoltár 1-2.vers)

Nemrég láttam a televízióban egy műsort, melyben a birtoklás lélektani folyamatait vizsgálták különböző kísérletekkel. Az egyik ilyen kíséretben az utcáról találomra kiválasztottak embereket, akiknek 20 dollárt ajándékoztak, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül.

„Erős torony az Úrnak neve, ahhoz folyamodik az igaz, és bátorságos lészen.”

(Példabeszédek könyve 18. fejezet 10. vers)

Mindig csodálattal tölt el Isten tanácsainak gazdagsága és aktualitása, mely a Példabeszédek könyvéből szól hozzánk. Minden mondat, minden szó olyan súllyal bír, hogy mély alázatra ösztönöz.

A 18. fejezet három olyan erősséget említ, amiben bízunk, amiben hiszünk, ahonnan segítséget remélünk. 

pénz - „A gazdag vagyona erős város az ő számára” (11.v.)

emberek - „Erős város a testvér” (19.v.)

Isten - „Erős torony az Úrnak neve” (10.v.)

Isten első kérdése ma; Mondd, te melyikben hiszel?

„Türelemmel a fejedelmet is rá lehet beszélni, és a szelíd szó a csökönyösséget is megtöri.”

Példabeszédek könyve 25. fejezet 15. verse

Hogy ez mennyire igaz, és milyen kevesen gyakorolják. A legtöbb ember, ha el akar valamit érni az erejével, a hangjával vagy a határozottságával éri. Egy határozott embert szinte ma már el sem lehet képzelni szemösszehúzás vagy kiabálás nélkül.

De mégis mit érünk el vele? Legfeljebb azt, hogy teljesen bezárjuk a beszélgető partnerünket, így elzárjuk magunkat attól, hogy kompromisszumra jussunk, vagyis, mindkét félnek rossz lesz, ahelyett, hogy azt a megoldást próbálnák megtalálni, ami mindenkinek elégedettséget szerez.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és a hegyek omlanak a tenger mélyébe.” 

Zsoltárok könyve 46:2-3

A zsoltárok könyve mindig is közel állt a szívemhez. Akárhányszor egy nehezebb, próbákkal teli életszakaszhoz érkeztem, úgy éreztem, a benne található ígéretek, átélt tapasztalatok vigasztalást adnak nekem.

Akkor van igazán erejük ezeknek a szavaknak, ha bajban vagy, és valóban úgy érzed átcsptak fejed fölött a hullámok.

’A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”   

Máté evangéliuma 12:35 

Csodálatosan szép napot kívánok minden olvasónak!

Milyen gondolatokkal ébredtél fel ma reggel?

Azt mondod, mérges vagy, mert korán reggel felébresztett az ébresztőóra.

Azt mondod, mérges vagy az időjárás miatt, bárcsak nyár lenne örökké.

„A vidám szív a legjobb orvosság,

a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”

(Példabeszédek 17:22)

Sokan, amikor azt a szót hallják, hogy: hit, vallás, Biblia, akkor amolyan komoly, zord tekintetű, savanyú képű emberek arca jelenik meg szemük előtt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a vallás gyakorlásához megfelelő szintű komolyságra, kimértségre van szükség, amiben nincs helye a vidámságnak, a jókedvnek.

„Törekedjetek mindenkivel a békességre és a szentségre, amely nélkül senki sem láthatja meg az Urat!” 

Zsidók 12:14.

El tudod képzelni, hogy találkozol majd Isten országában egy háborgó lelkű, mindenbe, és mindenkibe belekötő, viszályt szító, békétlen emberrel? Egy szüntelenül morgó, elégedetlen, kákán is csomót keresővel? Olyannal, aki a füledbe súgva „csak neked mondja el!” hogy az a másik mit tett? Nem gondolnám!

Valóban vannak kemény esetek.

„Ekképpen a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”

(Máté evangéliuma 18. fejezet 14. vers)

Az evangélium minden szava Isten végtelen szeretetét hirdeti, aminek megtestesült bizonyítéka Jézus megjelenése bűnös földi világunkban, hogy minden ember előtt nyilvánvalóvá legyen: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

(Ján.

„Abban az órában így ujjongott Jézus a Szentlélek által: "Magasztallak, Atyám, menny és föld Ura azért, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek. Igen, Atyám, így láttad jónak.”

Lukács 10:21. Új Prot. Ford.

Sokszor tapasztaltam, hogy egy olyan családban, ahol naponta kézbe veszik a Bibliát, egy ötéves gyermek többet tud, mint egy idősebb „vallásos” személy, aki büszke arra, hogy őt ilyen vagy olyan vallásúnak keresztelték meg gyermekkorában.

„És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.”

(Lukács evangéliuma 1. fejezet 45. vers)

Két ember szemlélte egy kiállításon a jerikói vak meggyógyításáról szóló festményt.

- Maga mit lát kiemelkedőek ezen a képen? - kérdezte az egyik.

- Ó kérem, - volt a válasz - ez a festmény csodálatos. Minden mesterien ki van dolgozva.

„Jézus jól tudva, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy az Istentől jött, és az Istenhez megy: felkelt a vacsorától, letette felsőruháját, és egy kendőt véve, körülkötötte magát; azután vizet öntött a mosdótálba, és elkezdte a tanítványok lábát mosni, és törölni azzal a kendővel, amellyel körül volt kötve.”

(János evangéliuma 13:3-5)

Azt mesélik, Mátyás király sokszor levetette cifra fejedelmi ruháját, szegény gúnyát öltött, hogy úgy járva az országot megnézze, hogy s mint mennek a dolgok.

„Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak”

(Római levél 2:14-15)

1962-ben a 27 éves Don Richardson és felesége Clara föladták kényelmes kanadai életüket, és Új-Guinea nyugati csücskébe utaztak, hogy az evangéliumról beszéljenek az ott élő szavi embereknek.

Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.

 (Jakab levele 1:19-20)

Hazudtak nekem, elárultak, és megbántottak. Mérges voltam, és úgy éreztem, minden jogom megvan erre. A harag összetörte a megbocsátás iránti vágyamat. Bár kértem Istent, hogy töltse be a szívemet kegyelemmel, egy egész listám volt arról, hogy miként igazoljam haragomat, mely elnyomta üres imáimat.

"Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt."

Kolossé 3:8-9

Amikor megbántottak, amikor jogosan visszavághatnál, felemelhetnéd a hangod és lehetnél félelmetes: te nem teszed.

Szeretnék elmesélni egy történetet, ami Isten szeretetéről beszél. Egy igazi evangélium (jó hír, örömhír).

-2014-ben volt az esküvőnk életem párjával, és új otthonunkat rendezgettünk a lelkészlakásban. Tervezgettük, hogyan fogjuk bútorokkal megtölteni a lakást. Házasság kötésünkkor összesen 4 db bútor volt a lakásunkban, így voltak ötleteink.

A legfontosabbnak valamilyen ülőalkalmatosságot láttunk a nappaliba, hogyha jönnek vendégek, akkor helyet tudjanak foglalni nálunk.

„Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétől; mert ők nekünk csak olyanok, mint a kenyér; eltávozott tőlük az ő oltalmuk, de az Úr velünk van: ne féljetek tőlük!”

(Mózes negyedik könyve 14. fejezet, 8-9.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”

Példabeszédek könyve 15:1

Gondolataid csak úgy szórják a szikrákat, és legszívesebben az Istennek elpanaszolt dühödt érzelmeidet a másik arcába irányítottad volna. Legszívesebben mondtad volna, csak mondtad volna, az istentisztelet hangulata úgy is régen elszállt belőled. Most már tudnád, hogy mit vágj a másik fejéhez, ha vissza lehetne forgatni az idő kerekét.

„Mindig legyetek készen megfelelni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek levő reménységet, de szelídséggel, félelemmel és jó lelkiismerettel tegyétek.”

1Péter 3:15.

Nem esett le a tantusz! Akkor nem jutott eszembe, mit kellett volna mondanom! Csak álltam ott bambán, nem tudtam, mit mondjak!

Bizonyára, Te is ismered ezt az érzést. Valakinek hirtelen válaszolni kellett volna, és leblokkoltál.

Hogyan lehet mindig készen a válasz?

Az Úrban bízom; hogy mondhatjátok az én lelkemnek: fuss a ti hegyetekre, mint a madár?! Mert ímé, a gonoszok megvonják az íjat, ráillesztették nyilukat az idegre, hogy a sötétségben az igazszívűekre lövöldözzenek. Mikor a fundamentomok is elrontattak, mit cselekedett az igaz? Az Úr az ő szent templomában, az Úr trónja az egekben; az ő szemei látják, szemöldökei megpróbálják az emberek fiait.”

11.

"...mert az én erőm erőtelenség által végeztetik el..."

2. Kor 12,9

Amikor Istent választotta, mielőtt még az Ő útjára lépett volna, az Isten elvett tőle valamit egy időre. Szüksége volt erre az időleges veszteségre.

Gyámoltalanná, elesetté kellett válnia ahhoz, hogy megtanuljon Istenre hagyatkozni.

Nem mintha addig istentelen életet élt volna.

„Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus”

János első levele 2:1

Hazafelé vezetsz a lemenő nap fényében. Most csak komótosan nyomod a gázpedált, a mai munka kezd a végéhez közeledni, és már semmi kedved nincs a sietéshez. Szemed újból és újból az alábukni készülő sárga óriásra téved, és különös érzések kerítenek hatalmukba.

„Hirtelen olyan hang hallatszott az égből, mint amikor erős szél fúj, és betöltötte az egész házat, ahol ültek. Azután lángnyelvek jelentek meg közöttük, és rászálltak mindenkire”

Apostolok cselekedetei 2:2-3

Tizenegy riadt felnőtt férfi és néhány asszony. Összezsúfolódva egy ház padlásterében. Az ajtó gondosan zárva. Halkan beszélgetnek, imádkoznak. Csak valaki meg ne tudja, hogy itt vagyunk! Felidézték sorba – ahogy eszükbe jutott – az elmúlt három év eseményeit.

"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.  Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."

Zsoltárok könyve 121:7-8

Nem kis feladat megőrizni egy ember életét, testi-lelki épségét. A tíz hónapos kisfiunk egy ideje igencsak önállóan közlekedik a lakásban, ezért komoly őrző-védő szolgálatot igényel részünkről. Ha elmegyünk egyik szobából a másikba, ő négykézláb mászva utánunk ered.

„Amikor Jézus továbbment onnan, csatlakozott hozzá két vak, és ezt kiáltotta: Könyörülj rajtunk, Dávid Fia!

Amikor pedig bement a házba, odamentek hozzá a vakok;

Jézus megkérdezte tőlük: Hiszitek-e, hogy meg tudom ezt tenni?

Ezt felelték: Igen, Uram! Ekkor megérintette a szemüket, és ezt mondta: Legyen a ti hitetek szerint! Erre megnyílt a szemük.

Jézus pedig erélyesen rájuk parancsolt: Vigyázzatok, meg ne tudja senki! De azok elmentek, és elvitték hírét az egész vidéken.”

Máté evangéliuma 9:27-31

Mi a gyógyulás, és egyáltalán van még?

"Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! Mert amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek; és amilyen mértékkel mértek, nektek is olyannal mérnek."

Máté evangéliuma 7:1-2

Azon a hatodik napon Isten valami különlegeset alkotott. Leült a porba, és egészen belemerült a munkába. Igen, ő lesz majd a több napos, aprólékos, tökéletes teremtés koronája. És gyúrt, formázott, simított, karcolt, vizezett, nyújtott, lapított és kiemelt, szögletessé tett és lekerekített.

„ A hit pedig bizonyosság abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.”

Zsid 11,1

Amikor a fiú elkezdett inni, a szülők nem tudták, mit tegyenek.

Aztán a fiút letartóztatták. Röviddel azután, hogy rájöttek, drogozik. Életében először, Mickey tehetetlennek érezte magát anyaként.

Mickey fia a gyülekezetben nevelkedett, egyszer még ifjúsági csoportot is vezetett.

Ezeket írtam, hogy tudjátok: nektek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, örök életetek van.

János 1. levele 5. rész 13. vers

Szeretnél örökké élni? Biztos vagyok benne, hogy NEM! Nem, ha ezek a körülmények maradnának és fokozatosan minden egyre rosszabb és rosszabb lenne.

Mert, hogy a világ, a társadalom, a természet, a gazdaság, a családok állapota erre mutat. Én sem szeretnék ezek között az egyre rosszabbodó körülmények között – örökké élni.

Hála Istennek, itt nem is erről van szó!

„Adjatok és adnak majd nektek is: jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek is.”

Lukács 6,38 

Ha egy szóval kellene válaszolni, azt mondanám: tőlünk. De, hogy jobban értsük, mit is akar ez jelenteni, hadd mondjak el egy történetet:

Amikor Márti a környékre költözött lassan, alig érezhetően változni kezdett körülötte a világ és benne az emberek.

„Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.”

(Zsidókhoz írt levél 12.

„Aki önmagát adta mi értünk, hogy megváltson minket minden hamisságtól és tisztítson önmagának kiváltképpen való népet, jó cselekedetekre.”

Tituszhoz írt levél 2. fejezet 14. verse

Egy kamionsofőr a hosszú út alatt elfáradt és úgy döntött, hogy a következő parkolónál megáll, hogy egy kicsit megpihenjen. Már csak néhány kanyar választotta el a várva várt pihenőtől, de a műszerfalról leesett valami, amit a sofőr azonnal fel akart venni.

„És feltámad néktek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok.” Malakiás 4:2.

Ha megkérdeznéd az utca emberét, mennyi értéke van az alázatnak, a kedvességnek, a jóságnak, megdöbbenve néznének rád. Micsoda kérdések ezek?

Ma a sztárok világában élünk, amikor a büszkeség, önhittség, erkölcsi botrányok, hazugság teszik híressé az embereket.

"A sok ember miatt azonban nem tudtak odamenni Jézushoz. Ezért felmásztak a tetőre, és onnan eresztették le az ágyat a tömegbe, Jézus elé."

Lukács 5:19.

Volt négy barát. Rengeteg közös élményük volt már. Szerettek másokon segíteni. Megtudták, hogy azon a napon Jézus az ő városukba érkezik. Sőt már meg is érkezett. A szemfülesek bementek vele a házba és köréje ültek. Jézus tanított. A hallgatók meg csak jöttek és jöttek.

Rövid és eseménytelen életem alatt (Dr.SzJ) már nagyon sok furcsasággal találkoztam.

Néhány közülük:

-          Hidd el, már mindent megpróbáltam. Orvostól orvosig mentem, sőt több természetgyógyászt is felkerestem, már hipnózison is gondolkodtam. Semmi nem segít!

-          És az ima? – kérdeztem. Szoktál imádkozni ezért?

-          Az ima? Ja, igen! Szoktam imádkozni is. (Ez a személy egy keresztény közösség ’hívő’ tagja)

Más eset, szintén egy magát kereszténynek valló személytől.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.”

Ézsaiás 41:10-11

„Ne félj! Legyél bátor!” – mondjuk sokszor, mint tapasztalt szülők a bátorító szavakat gyermekünknek. Persze azért néha mi is félünk. A jövőtől, az ismeretlentől, a kihívásoktól…

Valószínűleg neked is megvannak a magad félelmeid. Ezek lehetnek belülről fakadó, vagy kívülről támadó érzések.

Elcsépelt szó keresztény körökben! Várd Jézust!

Jézus jön hamar! Készen kell lennünk!

Meg kell majd állnunk Isten ítélőszéke előtt.

Vajon mit takarnak ezek a mondatok?

Legtöbbször elcsépeltek. Annyiszor mondtuk már másoknak is meg magunknak is, hogy egyáltalán meg sem fordul a fejünkben, mit is jelent az, hogy „készen lenni”

„Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet. Mert szereteted az életnél is jobb, ajkam téged dicsőít.” (Zsoltárok könyve 63:2-4)

Itt most meglehetne állni és egy nagy pontot tenni a mondat végére.

„Többé tehát ne ítélkezzünk egymás felett, hanem inkább azt tartsátok jónak, hogy testvéreteknek se okozzatok megütközést vagy elbotlást.” (Rómabeliekhez írt levél 14:13)

Mások élete sokkal érdesebbnek tűnik, mint a miénk. Kívülről nézve olyan jó szakértőivé válunk a párkapcsolati, vallási, erkölcsi, gyermeknevelési, pénzkezelési és egyéb életviteli kérdéseknek.

„Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.”

Példabeszédek könyve 21:23

Tudod, nagyon szeretem apuci keresztnevét, ezért legtöbbször azon szólítom, akkor is, ha te velünk vagy. És most már te is ezt teszed... A lakásban sokszor zeng az „Ádám! Ádám!” A te szádból. Hiába, szivacsként szívsz magadba mindent, amit hallasz. Eltanultad tőlünk a leggyakoribb szókapcsolatainkat, mondókákat, verseket mondasz, amiket sokat hallasz.

"Aki igaznak mondja a bűnöst, és aki bűnösnek mondja az igazat: mindkettőjüket egyaránt utálja az ÚR."

Példabeszédek 17,15

Sokan, sokféleképp gondolkodtak már a hazugságról és a legtöbben azt is elmondták, hogy bizony helytelen.

Az ókorban úgy tekintettek a vallások a hazugságra, mint bűnre. Etikai normáik szerint is elítélendő, hiszen képtelenség egy olyan közösségben élni, ahol minimális szinten sem bízhat az ember a másikban.

„Az emberektől való félelem csapdába ejt, de aki az Örökkévalóban bízik, megmenekül.”

Példabeszédek könyve 29:25 (EFO)

„És most vajon mit gondol rólam a másik?” – tesszük fel szorongva a kérdést minden egyes hibás, vagy bizonytalan lépésünk után.

A másik ember rólunk kialakított véleményétől való félelem folytonos stresszben és frusztrációban tart bennünket.

„Senki se mondja, amikor kísértést szenved „Az Isten kísért”, mert az Istent nem lehet rosszra csábítani, és ő sem csábít rosszra senkit.” Jakab 1:13 

Jelenleg milyen kísértések vannak az életedben? Házassági problémákkal küzdesz, pénzügyi problémáid vannak vagy talán gyerekeid tértek le a helyes útról vagy egy régi betegséged újult ki?

Mit mondasz erre? „Én ezt már nem bírom tovább!”

Tudod, Isten mit szeretne hallani tőled?

„Mi tudjuk, hogy átmentünk a halálból az életbe, mert szeretjük testvéreinket: aki nem szereti a testvérét, az a halálban van.”

János első levele 3:14

„Nagyon jó keresztyén lennék, ha időnként nem zavarnák meg mások az életemet” (Adrian Plass).

És valóban, mennyivel könnyebb, másabb lenne az élet, ha nem létezne annak a másiknak az az idegesítő szokása.

„Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál; és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Pál levele a filippiekhez 2:3-4

Bekapcsolod a tv-t, hogy megnézd a híreket, de undorral fordulsz el az egésztől néhány perc múlva. Napról napra foszlik szét a szép álom a szíved mélyén, mert nem olyan a világ, amilyennek te elképzelted. Bizalom? Megértés?

"Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem."

Zsoltár 51,14

Voltál már úgy, hogy igazán mélyen átérezted, hogy valamit helyrehozhatatlanul elrontottál? Rád nehezedett már a bűn súlya, következménye, fájdalma? Akkor igazán azonosulni tudsz Dávid kérésével: "Add vissza nekem üdvösséged örömét, és készséges lélekkel erősíts meg engem".

A bűneinkkel való szembesülés mély és sötét verembe, teljes reménytelenségbe taszít bennünket, ahonnan a magunk erejéből nem tudunk kiszabadulni.

"Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem."  

Zsoltárok könyve 3:3-4

Judit elvesztette a munkáját. Rosszkor jött. Persze a munkanélküliség mindig rosszkor jön, még egy hívő ember életében is. Hogyan lesz? Miből élek meg? És a legfájdalmasabb: "Elhagyott az Isten?!" És bizony ha ő maga elfelejtette ezt a kínzó kérdést, mások emlékeztették rá. "Hát már te is? Biztos rosszul imádkoztál!" 

Az egyik jóakaratú főnöke biztatta, hogy a leépítés előtt használja ki a cég nyújtotta biztosítást és végeztessen el magán egy teljes orvosi vizsgálatot.

„Várjad az Urat, őrizd meg az ő útját; és fölmagasztal téged, hogy örököld a földet; és meglátod, a mikor kiirtatnak a gonoszok.”

(37. Zsoltár 34. vers)

Felgyorsult világunkban az egyik legbosszantóbb dolog a várakozás. Utazás közben ki ne morogna a bajsza alatt, ha az előtte menő csak tötymörög az úton és nem halad, illetve egy-egy napnak tűnik minden perc, amit dugóban töltünk.

„Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te is, miért veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.”

Pál levele a rómaiakhoz 14:10

Emlegetjük egymás felmenőit nem a legszebb szó- és mondatszerkezetekben, pillanatok tört része alatt alkotunk véleményt, ítéletet a másikról, és közben úgy gondoljuk, mi mindezek felett állunk.

"Tudok nélkülözni, de tudok bővelkedni is. Minden helyzetben mindenhez hozzászoktam: jóllakáshoz és éhezéshez, bővelkedéshez és nélkülözéshez."

Filippi 4.12

Mennyire vagy rugalmas? Milyen könnyen alkalmazkodsz a változó körülményekhez? Mennyire uralnak a vágyaid? Önzővé válsz-e, ha jól mennek a dolgaid? 

Min múlik az, hogy az előbbi kérdésekre milyen választ tudunk adni? Miért tudott Pál nélkülözni és bővelkedni egyaránt? 

Pál szívét rabul ejtette Krisztus szeretete - a meg nem érdemelt kegyelem, ezért gondolatai nem önmaga és körülményei körül forogtak, hanem egyetlen cél vezette: "...semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról".

Állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen – és teljes egyetértés uralkodjon köztünk Jézus Krisztus szerint – írja Pál a Rómaiakhoz

(15:4-5.vers)

Állhatatosság, vigasztalás, reménység, egyetértés… csupa olyan jelző, ami talán ötven év múlva az ismeretlen kifejezések süllyesztőjébe kerül.

Nézz szét magad körül. Kitartó, állhatatos, elvhű emberrel ritkán találkozol.

„Mert aki innotok ad egy pohár vizet az én nevemben, mivelhogy a Krisztuséi vagytok, bizony mondom néktek, el nem veszti az ő jutalmát.”

 Márk evangéliuma 9:41

Ahogy visszanézel az életedre, mindig azok a pillanatok magasodnak ki, amikor másokért tettél valamit - írta Henry Drummond

 A napokban hallottam, hogy valaki elkezdte olvasni János evangéliumát arra figyelve, hogy Jézus mennyit prédikált és mennyi jót tett. Egy füzet egyik oldalára írta a prédikációkat a másikba a tetteket.

„Szeretett testvérem, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. Aki a jót cselekszi, az Istentől van, aki a rosszat cselekszi, az nem látta Istent.”

János apostol 3. levele 11. vers

Mélázós alkat lévén, néha elgondolkodom azon, hogy mit tennék akkor, ha egy nyugodt utcai sétám közben vad terroristák támadnának rám, kábító lövedékkel ártalmatlanná tennének (mert hát máskülönben nyílván valóan nem bírnának el velem, ezt mindenki tudja, aki látta már izmos testalkatomat), zsákot húznának a fejemre, bevágnának egy autóba, és elrabolnának.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

Pál levele a filippiekhez 4:19

Hosszú idők óta vársz rá, és hinni szeretnél abban, hogy lehetséges. Hogy te is megkaphatod, átélheted, megtapasztalhatod. Hogy Ő neked is megadja. Hetek, hónapok, évek pörögnek egymás után, és te még mindig vársz.

„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy így mennyei Atyátoknak fiai legyetek, mert ő felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.”

Máté evangéliuma 5:44-45 

Ugye tudod, milyen érzés, amikor valakit jobban szeretnek? Amikor kivételeznek vele, és minden reális indok nélkül többet és jobbat kap mindenkinél.

"Ezért is szenvedem ezeket, de nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek, és meg vagyok győződve, hogy neki van hatalma arra, hogy a rám bízott kincset megőrizze arra a napra."

Pál második levele Timóteushoz 1:12

Isten ezzel a különleges igével köszönt ma reggel. Egy vallomás, amire neked is szükséged van. Egy közel kétezer éves tapasztalat, melynek fénye cseppet sem kopott a korszakok váltakozásán keresztül. Egy gondolat, mellyel elindíthatod a mai napodat. 

Tudod, kiben hiszel?

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.”

János apostol első levele 4:20

Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz.

„Dicsérem Istent, az ő ígéretéért, dicsérem az Urat az ő ígéretéért. Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? Tartozom, oh Isten, az én néked tett fogadásaimmal; megadom néked a hálaáldozatokat; Mert megszabadítottad lelkemet a haláltól, bizony az én lábaimat az eleséstől; hogy járjak Isten előtt az életnek világosságában.”

(56. Zsoltár 11-14. vers)

Ez a zsoltár egyike annak a hat zsoltárnak (16. 56-60), melyeket Dávid az ő miktámjaként (emlékirat, emlékének) jelölt meg, s melyeket egy-egy konkrét szabadulás ihletett.

„A higgadt válasz elhárítja az indulatot, de a bántó beszéd haragot támaszt.”

Példabeszédek könyve 15:1

Gondolataid csak úgy szórják a szikrákat, és legszívesebben az Istennek elpanaszolt dühödt érzelmeidet a másik arcába irányítottad volna.

Legszívesebben mondtad volna, csak mondtad volna, az istentisztelet hangulata úgy is régen elszállt belőled.

Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!

I.Korinthus 16:14 

Nem törődöm világ, érzéketlenség az emberi sorsok iránt, hanyagság flegmaság, és ezek csak néhány jellemzői voltak mai világunknak.

Nagyszüleink elmondhatják, hogy akkor milyen jó kapcsolat volt a szomszédokkal, de mostanában azt sem tudjuk, hogy kik a közvetlen szomszédaink a tízemeletesben. Feszített tempó, felgyorsult életritmus, amely megöli az emberek közötti kapcsolatot, vagy legalábbis minimálisra korlátozza. 

A mai napi útravaló rövidnek tűnik, de nem kis feladatnak!

„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva; csak a szabadság nehogy ürügy legyen a testnek, hanem szeretetben szolgáljatok egymásnak.”

Pál levele a galatákhoz 5:13

Reptetni egy papírsárkányt a végeláthatatlan mezőn. Úszni egyedül a tó közepén, és hallgatni a víz suttogását. Ülni magányosan egy kopár szikla tetején, és nézni a hullámok szilaj játékát. A homokos parton sétálva magadba szívni a sós levegőt, miközben a horizont elnyeli a lenyugvó sárga óriást.

„Ha azt mondod a te szívedben: Többen vannak e népek, mint én, miképpen űzhetem én ki őket? Ne félj tőlük; emlékezzél meg csak azokról, a miket cselekedett az Úr, a te Istened a Fáraóval és mind az Egyiptombeliekkel.”

(Mózes 5. könyve 7. fejezet 17-18. vers)

Egy konferencián, melyet a világ legsikeresebb és leggazdagabb üzletembereinek rendeztek, egy fiatal riporter odalépett az egyik legnagyobb bank igazgatójához és faggatni kezdte:

- Elárulná, mi áll sikerei mögött?

„Ezt mondja a Seregeknek Ura: Erősödjenek meg kezeitek, akik hallottátok e napokban e beszédeket a próféták szájából, akik szóltak…” 

Zakariás 8:9.

Ma reggel az jutott eszembe, hányszor mentem haza úgy egy-egy istentisztelet után, hogy de jó volt! Pontosan erre volt szükségem! Úgy megerősödtem, feltöltekeztem.

Aztán eltelt egy pár nap, és mondjuk péntek reggel már erősen koncentrálnom kellett, hogy legalább egy gondolat eszembe jusson abból a prédikációból.

„Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.” (Példabeszédek 15:17)

Ma egy értékrendjéből teljesen kifordult világban élünk. Értékrendünkben az lett a legfontosabb, amivel keveset kellene foglalkozni, ellenben ami igazán fontos és értékes, arra már alig marad idő, energia. Rohanunk a munkánk, a pénzünk után, de emberi szeretetkapcsolatainkat nem tudjuk ápolni, gazdagítani.

„Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?”

Zsoltár 71,17-19

Még alig pirkadt, amikor az öregember szeme már nyitva volt. Nem azért, mert jeles nap volt a mai - jön az unoka -, hanem mert már régóta a nappal feküdt és a nappal kelt.

"Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek."

János harmadik levele 1:2

Várjunk csak! Honnan tudja János, hogy jó dolga van a lelkemnek, amikor én éppen sírni szeretnék? A sok megoldatlan probléma, a kérdéseim, az eddig válasz nélküli imák, a bizonytalanság, a bánkódás a helyrehozhatatlan hibák miatt gondoskodnak róla, hogy ne legyen jó dolga a lelkemnek. 

Mi van, ha én nem szeretnék testileg olyan egészséges lenni, mint amilyen most a lelkem állapota?

„Bizony igaz az Úr, igaz tetteket szeret; a becsületes emberek meglátják arcát.”

Zsoltár 11:7

Vajon, ha egy nap végén átgondolnánk tetteinket, mindegyikről elmondható lenne, hogy igaz és egyenes?

A bennünket körülvevő világ sokszor nem az, és ez ránk is hatással lehet.

Tegyük fel, hogy megígérünk valakinek valamit annak tudatában, hogy becsületes, tettei egyenesek, igazak.

„Vesd az ÚRra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.”

Zsoltárok könyve 55:23

Súlyos batyukat cipelsz hétről hétre, és meg sem akarsz válni tőlük. Majd te elrendezed, majd te megoldod, és vezeted az életed. Majd te megteremtesz minden jó körülményt, majd te felelsz mindenért, és minden jó lesz.

Aztán jön az aggódás, hogy vajon sikerülni fog-e? Aggódás az egészségért, az anyagi javakért, a teljesítményért, az elért eredményekért.

„Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és a hegyek omlanak a tenger mélyébe.” 

Zsoltárok könyve 46:2-3

A zsoltárok könyve mindig is közel állt a szívemhez. Akárhányszor egy nehezebb, próbákkal teli életszakaszhoz érkeztem, úgy éreztem, a benne található ígéretek, átélt tapasztalatok vigasztalást adnak nekem.

„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.”

Zsoltárok könyve 50:15

Kemény hetet hagytál magad mögött, és lehet, hogy a rémálmoknak még nincs vége. Küzdöttél és gyűrted a mindennapokat, próbáltál talpon maradni, próbáltál élni, túlélni. Próbáltad mutatni, hogy te elég erős vagy, kibírod, és menni fog, míg végül nem maradt már jártányi erőd sem.

„Aki jóra törekszik, jóakaratot szerez, de eljön a rossz arra, aki azt hajhássza.”

Példabeszédek könyve 11:27

„Mennyivel szebb és jobb lenne a világ, ha...” - hallod napjában többször is a mondókát, és annyi de annyi befejezést tudsz már fejből a végére illeszteni. Ha szeretnénk egymást, ha segítenénk a másiknak, ha nem venné el senki azt, ami az enyém, ha... 

Sorolod napokig a részmondatokat, miközben otthon üldögélsz a karosszékben vagy a fotelben, és azon morfondírozol, hogy a szomszéd már megint házibulit rendezett este, és megint az ablakban dohányzott, és bárcsak költözne el, mert eleged van az állandó veszekedésükből, és bárcsak elkóborolna a kutyájuk, akivel nem foglalkoznak, és egész éjszaka visít a fal túloldalán.

De én bízom benned, Uram, vallom: Te vagy Istenem! Kezedben van sorsom, ments meg ellenségeim és üldözőim kezéből! Zsoltárok 31,15-16

Legyünk őszinték és lássuk be, hogy sokszor hiányzik belőlünk az a végtelen hit, hogy bízzunk Benne. Mert nagyon nehéz megküzdenünk saját magunkkal, hogy mindenünket az Úrra merjük bízni. Nincs olyan, hogy 60%-os Krisztusváró vagyok vagy 70.

Talán te is voltál már úgy, hogy ha otthon valami elromlott, és először megpróbáltad te magad megjavítani (ha férfi vagy biztos volt ilyen). Lehet az egy tönkrement háztartási gép, műszaki cikk, vagy a gyerek valamelyik játéka. Forgatjuk, nézegetjük, szétszedjük és összerakjuk (vagy nem), aztán végül mégiscsak elvisszük a szakszervízbe, hogy javítsák ki a hibát, amit még lehet, hogy mi is csak tetéztünk. Aztán eljön a következő eset, mikor már nem is próbálkozunk, hanem rögtön megyünk a szakemberhez a problémáinkkal.

„A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.”

Máté evangéliuma 25:40

Mit látsz meg a másikban, ha ránézel? Ki néz veled farkasszemet? Kit veszel észre a rád meredő kék, barna, zöld szempárban? Egyszer egy kedves tekintetet, barátot, rokont, azt, akit szeretsz, akihez ragaszkodsz, aki fontos neked.

,,Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!''

(Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse)

Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat.

A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre.

„De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élők földjén.”

Zsoltárok könyve 27:13

Talán túl sok rossz történt veled mostanában, és vágysz arra, hogy valami jót is tapasztalj. Túl sok negatívum, ami azóta is csak lehúz a mélybe, és vágysz egy reménysugárra, valami fényre, ami áttör a felhők fekete sokaságán.

Talán ma már nincs kit felköszöntened, nincs kinek virágot vinned, és csak annyit suttogni a fülébe, „Szeretlek, Anyám!” Talán elég volt abból, hogy mindig mások bajára kell gyógyírt találnod, és most már arra vágysz, hogy egyszer valaki veled is foglalkozzon.

„Még nem tudjuk, hogy jó, vagy rosszindulatú a daganat.” Mondta az orvos és Zoltán szívéről a hetek óta ránehezedő kő nem gördült le, hanem úgy érezte, mintha tettek volna még rá egy lapáttal. Egy jó nagy lapáttal.

Négy valamit találtak a torok környékén, amiről a CT vizsgálat után sem tudták megmondani, hogy mi az.

Bosszúsnak érezte magát, mert amióta a körzeti orvosa elküldte a szakrendelésre a sok utánajárás miatt nem tudott dolgozni, és ez továbbra is így marad.

„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.”

Zsoltárok könyve 16:11

Ő az, aki elindított az úton, és majd egyszer tárt karokkal vár téged a végén. Közben pedig, ha te is igényt tartasz rá, elkísér a kezdettől a végig. Soha nem marad el mellőled, és soha nem hagy téged magadra. Veled megy a gerincen végig a verőfényes napsütésben, ugyanakkor a kopár szakadékok vadregényes sűrűjében is Ő kísér.

Élt egyszer egy gazdag meg egy szegény ember egy faluban, mindketten egy rokonságból származtak és ennek megfelelően utálták egymást.

A gazdag ember semmirekellőnek tartotta a szegény embert. Olyannak, mint aki nem akar dolgozni, így meg is érdemli a sorsát.

A szegény ember meg azért utálta a másikat, mert az, úgymond, beleszületett a vagyonba és egy szalmaszálat sem tett keresztbe azért, ami az övé.

„A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben.

Állhatatossággal és az Írások vigasztalása által reménységünk legyen – és teljes egyetértés uralkodjon köztünk Jézus Krisztus szerint – írja Pál a Rómaiakhoz (15:4-5.vers)

Állhatatosság, vigasztalás, reménység, egyetértés… csupa olyan jelző, ami talán ötven év múlva az ismeretlen kifejezések süllyesztőjébe kerül.

Nézz szét magad körül.

„Olyan lesz Jákób maradéka a többi nép között, mint az Úrtól jövő harmat, mint a fűre hulló zápor, mert nem emberben reménykedik, nem emberekben bízik.”

Mikeás próféta könyve 5:6 (Károliban 5:7)

Lehet, hogy az elmúlt hetek hírei és eseményei teljesen kihúzták lábad alól a talajt. Elvesztetted hitedet az emberiségben, az orvostudományban, az igazságszolgáltatásban, és nem tudod, hogyan tovább. Próbálsz tíz körömmel is kapaszkodni Istenbe, de nem tudod, meddig bírod ezt még. 

Ma reggel egy különleges igével köszönt téged, és szeretne erőt, reményt adni ehhez a naphoz és az elkövetkezendőkhöz.

„Az alázatosságnak bére az Úr félelme, gazdagság és tisztesség és élet.”

(Példabeszédek könyve 22. fejezet 4. vers)

Van egy rabbinikus történet egy bárányról, aki elment Istenhez és így szólt: Uram, igazságtalan voltál velem szemben. Egyetlen fegyvert sem adtál, amivel védekezhetnék ellenségeimmel szemben.

Nem adtál agancsokat, mint ami a szarvasoknak van, nem adtál agyarat, amit a vaddisznók hordanak, sem karmokat, mint ami a macskáknak van.

„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Zsidókhoz írt levél 12:11

Az élet napról napra különböző kihívások elé állít téged. Megpróbál, és verejtékezve kell megtenned a következő lépést. Lábaid remegnek, zihálva kapkodsz levegő után, de nem adhatod fel.

„Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangéliumért, az megtalálja azt.”

(Márk evangéliuma 8. fejezet 35. vers)

Augustinusról, a később híressé vált egyházatyáról olvastam, hogy mikor még csak egy egyszerű templomba járó vallásos ember volt, így imádkozott: „Istenem, tisztíts meg, de még ne most!”

S ma is vannak, hozzá hasonlóan, akik lehet azt mondják ugyan, hogy: „Jöjjön el a te országod!”, de belül hozzáteszik, csak még ne most, meg ne a jövő héten, ne idén, ne… Nekem még terveim vannak.

 „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.”

Zsidókhoz írt levél 11:1

Hit, amivel kapaszkodsz a láthatatlan Isten kezébe, és próbálsz bízni benne, hogy Ő jót akar. Hit, mert nem tehetsz mást, mert nem tudod előre a jövőt, nem látod az érem másik oldalát, a fától az erdőt, a felhő mögött ragyogó napot, csak hiszel a Gondviselésben.

„Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. Mert ha elesnek, az egyik ember fölemeli társát. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. (…) A hármas fonál nem szakad el egyhamar.”

(Préd 4,9-10; 12B)

Kis kuckóm ablakából kinézve pillantottam meg a két szomszédnőmet, ahogy lassan botorkálnak ki, az utcára. Kopasz fejét gyapjúsapka alá rejtve, Ernestine szorosan kapaszkodott Patti támogató karjába.

"...hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára,..."

Filippi 1,10

Mi emberek könnyen ítélkezünk. Persze nem mindenki és nem mindenkor, mert vannak kivételek és tanulunk a hibáinkból is. A mai leckénk is pontosan ebben szeretne segíteni nekünk.

Pál elmondja, hogy óvatosnak kell lennünk, mert az ítélkezésünk, a döntéseink hatással vannak a jellemünkre és így a jövőnkre is.

„Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Krisztus Jézusban.”

Pál levele a filippiekhez 4:19

Hosszú idők óta vársz rá, és hinni szeretnél abban, hogy lehetséges. Hogy te is megkaphatod, átélheted, megtapasztalhatod. Hogy Ő neked is megadja. Hetek, hónapok, évek pörögnek egymás után, és te még mindig vársz.

„Hát nem tudod és nem hallottad, hogy örökkévaló Isten az Úr, aki a föld határát teremtette? Nem fárad el, és nem lankad meg, kikutathatatlan bölcsessége!

Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlen erejét megsokasítja. Elfáradnak az ifjak, és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is. De akik az Úrban bíznak, erejük megújul; szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.”

Ézsaiás könyve 40. rész 28-31.

"Miért csüggedsz el, lelkem, miért háborogsz bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok neki, szabadító Istenemnek" 

Zsoltárok könyve 42:12

Ábrahám több volt, mint csüggedt, amikor az akkorra már egyedül maradt fiát kellett vinnie az áldozati oltár felé. De ő volt a legboldogabb, amikor az oltár lángja fellángolt, de egy kos égett rajta a fia helyett.

A sareptai özvegy bizonyára nem ugrándozva, hanem mélységes szomorúsággal mehetett tüzelnivalót gyűjteni az utolsó vacsorájukhoz, ami után egyetlen reménye az maradt, hogy meg halhat a fiával.

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, mert olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában.”

János apostol 1. levele 3:2

Volt egyszer valahol Amerika belsejében egy kicsiny indián falu, amely egy hegyek által körülhatárolt barátságos tavacska mellett épült. A falu lakói jól ismerték az otthont adó környéket, de senki sem tudta, hogy mi van a nagy hegyeken túl.

"Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által."

Pál levele az ‭efezusiakhoz‬ ‭2‬:‭19-22‬‬‬‬

Tudod, milyen érzés idegennek lenni.